RELAXÁCIÓ

A modern élettel járó robbanásszerű technikai fejlődés következtében a mai kor embere gyakran érzi magát időzavarban, egyre magasabbak az elé állított mércék, és sokaknak egyre több frusztrációban van része. Megnövekedett az emberekben a feszültség, miközben nem jut idejük foglalkozni a számukra fontos dolgokkal, saját testi-lelki egészségükkel. A 20.-21. század emberét a felgyorsult élettempó mellett magányosság érzés,  érzelmi labilitás, szorongásra való hajlam is jellemzi. A társadalmi-gazdasági jelenségek kihívásaihoz még a magánéletünk különféle eseményei  is hozzátevődnek, melyek szintén stresszként lehetnek jelen.

Az önszabályozás valamilyen módja ősidők óta törekvése az emberiségnek.  Korunk embere is keresi a nyugalmat, vágyik a lelki békére, szeretne felszabadulni különféle testi-lelki terhei alól.

A relaxáció lazulást, lazítást, egyensúlyteremtést jelent, a francia eredetű szó (relaxation) eredeti értelmében egy jogi kifejezés volt, jelentése "elengedni a rabot". Valóban, már ez igen sokat mutat a relaxáció lényegéből, a saját magunk, testünk, feszültségeink elengedése egy addigi béklyóban eltöltött állapot oldódását jelentheti.

A relaxáció különböző módszereit ma már keleten és nyugaton is az élet szinte minden területén alkalmazzák az oktatástól kezdve, a sporton és az egészségügyön át a stressz menedzsmentig. A relaxáció rendszeres gyakorlásával hatékony önszabályzás érhető el, nő a fizikai és szellemi teljesítőképesség, a stresszel való megküzdés valamint az érzelmi rugalmasság.

A tudat állapotai

A jógik régről fogva ismerik a tudat állapotait. Három állapotot különböztetnek meg egymástól, az ébrenlétet, az álmodást és a mély alvást. Az ébrenlét és az alvás állapota között van az a vékony határvonal, amit a tudósok hipnagóg állapotnak neveztek el. Ez a tudatállapot a jógik előtt már évezredek óta ismert és gyakorolt "alvás nélküli alvás", vagy "dinamikus alvás" néven. Az agy különböző frekvenciájú elektromos hullámokat termel és ezek az elektromos tevékenységei szoros összefüggésben vannak a különböző tudatállapotokkal. Ez a hipnagóg állapot egy rövid, általában 3-5 perces időszak, az elalvás előtt amikor az agy elektromos működésére az alfa hullámok jellemzőek. A mély relaxáció csak az alfa hullámok dominanciája esetén érhető el, tehát ez az állapot, amelyben megvalósítható a teljes tudati, fizikai, és érzelmi pihenés.  Az ébrenlét során a béta hullámok dominálnak, az álmodásban a théta, míg a mély alvásban a delta hullámok a jellemzőek. 

A relaxációból fakadó módosult tudatállapot

Különleges tudatállapot: megváltozott érzékelés jellemzi, ahol a környezet, a test és a lélek teljes harmóniában vannak. Fokozódik a képzeleti tevékenység, ami révén képszerűen is meg tudjuk jeleníteni gyógyulásunk folyamatát. Intuíciónk szabadabban megnyilvánulhat, teret engedve a fejlődésünket előrevivő intuitív felismeréseknek.

Testérzékelésünk megváltozhat: testünket nehéznek vagy éppen lebegőnek érezhetjük, testhatáraink határozatlanná válhatnak, szinte érezhetővé válik a vér keringése az ereinkben, légzésünk átbizsergeti a testünket, beleink mozgásba jönnek. Ezek az élmények a mély ellazultság állapotában normálisnak mondhatók. E testhatárok érzékelésének megváltozása a külvilág és személyiségünk határainak elmosódásából fakad.

Testi énünk határai képlékenyekké válnak, egymásba olvad a külvilág és a testünk - létrejöhet egy egységélmény, ami annak a korai fejlődési szakasznak a jellemzője, amikor még nem különült el a kisbaba az édesanyjától, nem volt kialakult Éntudata. Ez a jótékony regresszív állapot az ősbizalom gyermeki állapotába viszi vissza a gyakorlót. Ennek nyugodt belső személése és átélése a világtól való különállóságunk érzésének csökkenését vonja maga után. Az így átélt egységélmény pedig lelki fejlődésünk szempontjából előremutató.

Ez az állapot lehetővé teszi az aktuális életproblémáktól való ideiglenes eltávolodást is. A problémákat így más szögből, egyéb aspektusokból is lehet szemlélni, ezáltal a megoldási lehetőségek repertoárja szélesedik.

A relaxációban megvalósult módosult tudatállapotban a figyelem befelé irányul, így közvetlenebb kapcsolatba tudunk lépni saját belső erőinkkel és fogékonyabbak vagyunk testünk és lelkünk bölcs üzeneteire. Ebben a nyugalmi állapotban válik lehetővé, hogy öngyógyító energiáinkat kibontakoztassuk, engedjük ott hatni őket, ahol éppen szükségünk van rá. Teret nyitunk általa a testi, szellemi és érzelmi regenerálódásunk folyamatainak.

Irodalmi Forrás: Dr Bagdy Emőke - Dr Koronkai Bertalan: Relaxációs módszerek, Medicina kiadó Budapest, 1978

Gyakorlat

A jóga minden esetben szisztematikus relaxációt alkalmaz. Mivel a gyakorlók figyelme jórészt a külvilág felé irányul, így a relaxáció is a külvilágban talált jelenségek felől vezeti a figyelmét befelé, a durvábbtól a finomabb folyamatok irányába. A relaxáció elsajátítása egyeseknek nehéz, de fontos tudnunk, hogy ezen képességfejlődését nagyban meghatározza az, hogy ki milyen rendszerességgel és intenzitással gyakorol.

• Lelki és testi előkészületek: zavartalan, jó levegőjű környezetben, előtte ne fogyasszunk izgató szereket, ne teli hassal, kényelmes ruházatban, környezetünkben élőket kérjük meg, ne zavarjanak minket ebben az 5-10-15 perben.
• Testhelyzet: kényelmes fekvő, kivételes esetben ülő helyzet, takarózzunk be.
• Figyelem-bevitel - külső ingerektől befelé irányul a figyelem.
• Test szisztematikus ellazítása
• Légzésfigyelés - saját légzésritmusra való ráhangolódás
• Gyakorlat befejezése - cél: normál éber tudatállapotba hozás.

Számtalan relaxációs módszer és technika létezik, melyek terápiás céltól illetve személyiségtípustól függően alkalmazhatók. A nyugati pszichoterápiás eljárások között a tudományosan talán legmegalapozottabb relaxációs módszer az Autogén tréning. A jóga gyakorlatában pedig a Jóga Nidra, vagyis a jógikus mélyrelaxáció módszere az egyik legkidolgozottabb eljárás.

A Himalájai Jógatradíció speciális relaxációs gyakorlatai a 31 pontos gyakorlat, 61 pontos gyakorlat a Sitali Karana és a Jóga Nidra. Valamennyinek előfeltétele a fent leírt ellazult állapot megléte.