Aki szeret olvasgatni, annak  ajánlom figyelmébe az alábbi jegyzeteket, az irodalmi források megjelölésével.

A karma dinamikája

A karma szó azt jelenti: tett, cselekedet, tevékenység, emellett kifejezi azt a törvényt, mely a  a tettek visszahatására, következményeire vonatkozik. Lényegében teljesen fedi a fizikai akció-reakció, hatás-visszahatás törvényét.

A karma szó nem értelmezhető a másik alapvető hindu fogalom, a dharma szó megértése nélkül.

A dharma a teljes Létezés törvényként megnyilvánuló ereje, vagy úgy is mondhatnánk, hogy Isten akaratának és igazságosságának kiáradása a mindenségre. A dharma maga az igazság, a törvény, maga a világot fenntartó, alátámasztó rend, a karma pedig ennek az egyetemes igazságtörvénynek a minden részletre kiható, megnyilvánuló és érzékelhető alkalmazása.

A karma törvénye kihat mindenre, ami létezik és él, legszembeszökőbb módon azonban az emberi lény életében jelenik meg, mert itt az öntudat és az akarat elemei kapcsolódnak hozzá. A karma az egész anyagvilágban egyetemesen érvényes, voltaképpen a dharma mindenre kiterjedő elvének gyakorlati, folyamatos megjelenése.

A létezés alacsonyabb, öntudatlan vagy csak homályos öntudattal bíró fokozatain a karma a fizikai hatás és visszahatás törvényének nyersebb formájában érvényesül. Abban a mértékben, amint az öntudat egyre nagyobb szerephez jut az élőlény életében, a karma törvénye is mind finomabb és bonyolultabb folyamatokban jelenik meg és fokozottan az erkölcsi törvény jellegét ölti magára. Tehát az, amit természeti törvénynek mondunk, valójában azonos az erkölcsi törvénnyel, csupán más fokozaton jelenik meg.

A karma törvényének alapelve az, hogy minden tett a következmények egész sorát idézi fel, mint ahogy a fizikában minden erőhatás reakciókat kelt és át- meg átalakulva továbbremeg, amíg az eredeti hatás energiája teljesen fel nem használódik. Minden tett, helyesebben minden tevékenység, vagyis erőkifejtés, eszerint minden szándék sőt gondolat is, a következmények hosszú sorát idézi fel és ezek visszahatnak arra, akiből az indíték származott, aki a tettet elkövette. Az ilyen következmény-visszahatások nem válnak mindig és azonnal tudatosakká bennünk, ettől függetlenül a karma értelmében vett hatások és visszahatások kivétel nélkül jelen vannak. Minél erőteljesebb volt az indíték és a tett, annál nyilvánvalóbb a visszahatás és a következmény is. A visszahatás és a következmény beáll mindenképpen, függetlenül attól, hogy tudatunkkal milyen mértékben értékeljük.

A hindu felfogás szerint mindez anyagi értelemben is végbemegy, ám itt is a finom-fizikai folyamat az elsődleges. A tettek visszahatásai mint következmények valósággal megrögződnek bennünk, mégpedig finomfizikai burkunkban, vagyis a szellemtestünkben. Az elme-közeg - a csitta (memóriabank, ami nagyrészt tudattalan) - hordozza ezeket a visszahatásokat. Az emlékek visszamaradó csírái ebben az értelemben tehát valóságos csírák, magvak, bennük rejlik a visszahatás és a következmény egész erőtartalma. A természettudományok képviselője az ilyen elraktározott emlékeket az agy megfelelő tekervényeiben és barázdáiban keresi, ebben nem is téved, a tévedés csak annyi, hogy a durva fizikai jelenségek csupán a finom fizikai tények másodlagos, durvább, sűrűsödöttebb burkai. Az igazi emlékcsíra a visszahatást és következményt rejtő karma-mag, a finomabb állagban van, ez a tartósabb tény. Ahogy a finomfizikai test túléli a durvatest szétbomlását, ugyanúgy a karma csírák sem semmisülnek meg a durva fizikai test halálával. Eszerint a következmények rejlő csírái elválhatatlanul hozzátartoznak a szellemtesthez (a csitta tartalmazza ezeket a karmacsírákat) a durva fizikai test halálán túl is - íme az energia megmaradásának és az akció-reakció törvényének kérlelhetetlen érvényesülése az erkölcsi téren.

Minden tett, minden indíték visszahatása ilyen karmacsírában raktározódik el és a karmacsírák sokasága megmarad a finomtestben, még pedig az elme finomfizikai állagában, a csittában.

A tett következményeknek ezeket a csíráit, elraktározott magvait a hindu bölcselet szamszkáráknak, benyomásmagoknak nevezi. A hasonlat találó, mert ahogy a csírából vagy magból a kellő körülmények hatására kisarjad, kihajt az élőlény vagy növény, ugyanúgy a szanszkárában rejlő indítéktartalom is a kellő időben, megfelelő viszonyok között kibontakozik és az érzékelhető, durva anyagvilágban ismét ténnyé válik.

Ez előbb-utóbb kihajt, minden tettnek előbb-utóbb nyilvánvalóvá válik a következménye, legyen az jó vagy rossz.

A sors tehát a karma értelmezésében valóságos természettörvénnyé válik. Sorsunk olyan, amilyenné mi alakítottuk a magunk tetteivel, tulajdon magatartásunkkal. Nincs menekvés, nincs kitérő, egyetlen út van, de erről később.

A fentiekből következeik, hogy ha a tett-következmények csírái - a szamszkárák - a finomfizikai testben elraktározva túlélik a durvatestet, akkor a következmények a jelen életen túl is bekövetkezhetnek.

Minden kultúra osztozik abban a hitben, hogy jótett helyébe jót várj. Bár a jó fogalma kultúrkörtől függően időről-időre változik, a meggyőződés, hogy ok-okozati kapcsolat áll fenn a jó tettek és pozitív következményei, valamint a rossz és helytelen tettek és kellemetlen következmények között, minden társadalom számára alapvető. Továbbá függetlenül attól, hogy mit tekintenek az élet céljának, a szellemi szempontból felemelő tetteket egyetemesen olyan eszköznek tartják, amelyek megtisztítják a lélek útját, az aljas cselekedeteket pedig a tisztátalanság forrásának vélik.

Minden tettünk, akár gondolatban, szóban vagy fizikailag hajtjuk végre, finom szintű lenyomatot hagy a tudattalanunkban. Ha újra és újra megtesszük ugyanazt, a lenyomatok megerősödnek, míg végül olyan erőteljesekké válnak, hogy képtelenek lévén ellenállni erős sodrásuknak, e lenyomatokhoz illeszkedő tetteket hajtunk majd végre - ld rossz szokások, ismétlési kényszer, maladaptív sémák stb. Más szóval, tetteink eredményezik a finom szintű lenyomatokat szamszkákákat, és viszont, tetteinket a szamszkárák motiválják. Ördögi kör ez, melyet ha beindul, nehéz megállítani. Ez a körforgás - a tettek teremtette lenyomatok, amelyek viszont tetteinket irányítják, a karma törvénye. Amíg a következményeket kényszerrel felidéző emlékcsíra van szellemünkben, addig nincs szabadulás.

Nem tudjuk, mikor kezdődött ez a folyamat, és a jógik szerint hiábavaló azon merengeni, hogy miként és miért cselekedtünk először, alkottuk meg az ennek megfelelő szamszkárát és kerültünk bele így a körforgásba. Azt fontos tudnunk, hogy miként szabadulhatunk ki belőle. Gyakorlati szempontból az első lépés annak felfedezését jelenti, hogy miként törölhetjük el a negatív és teremthetünk pozitív karmákat.

A karmák típusai

A jógik három fő csoportra osztják a karmákat - szancsita - szunnyadó,

prárabdha - aktív és

krijámana (rejtett) karmák.

A szancsita karma szó szerint azt jelenti, hogy tárolt karma. Ezek a karmák mintegy alszanak és kedvező körülmények között aktivizálódnak. A szancsita karmák olyanok, mint a silóban tárolt kukoricaszemek, amelyek akkor csíráznak ki és hoznak termést, ha a megfelelő évszakban és olyan helyre ültetik őket, ahol életben maradnak és kellő mennyiségű tápanyagot kapnak.

A prárabdha karmák már elkezdtek termést hozni. Ezek olyanok, mint a silóból kikerül, elültetett és növekedésnek indult kukoricaszemek. E növények életét a talaj termékenysége, és az időjárási körülmények, a betegségek stb határozza meg. A kukoricapalántáknak nincs más választása, mint hogy elviseljék a körülöttük levő körülményeket és kukoricacsövet növesszenek. Ha egy növény egyszer kicsírázott, már nem térhet vissza a magállapotához, hogy kivárja, míg kedvezőbbek lesznek az életkörülmények. Aktív karmáink olyanok, mint ezek a növények.

Szunnyadó karmáink kedvező körülmények között aktivizálódnak - ld a genetikai adottságok és a környezet hatása a személyiség fejlődésére....

Sorsunkat a prárabdha karmák határozzák meg. A prárabdhaszó szerint azt jelenti, már a terméshozás folyamatában. Ha a karma körforgása egyszer elérte a sors szintjét, nemigen tehetünk sokat, ám a sors termésének learatását bölcsen is intézhetjük. Ha aktív karmáink befutották pályájukat, termésüket eltárolhatjuk vagy lemondhatunk róluk. Ha ragaszkodunk tetteink gyümölcséhez, akkor eltároljuk őket, ez esetben pedig jó esély van rá, hogy magvaik kihajtanak és újra kezdődik a körforgás. (a pozitív karma is karma!)

A rejtett karmák azok, amelyek még nem jöttek létre. A krijámana karma pontos jelentése: a megvalósításra váró karma. Ezeket olyan kukoricsacsövekhez hasonlíthatjuk, amelyek még nem fejlődtek ki. Ha hagyjuk kifejlődni a növényt, kukoricacsöveket növeszt és végül az események természetes folyományaként tökéletesen érett szemeket hoz. Ugyanígy az élet normális körülményei között, abban a környezetben, amelybe beleszületünk és amelyek között élünk, tetteket hajtunk végre és ezek mindegyike is meghozza a maga gyümölcsét.

A jógikus szövegek egy másik, íjászatból vett metaforát is használnak a háromféle karmatípus leírására. A szancsita-szunnyadó karmák olyanok, mint a tegezben tárolt nyílvesszők, amelyeket bármikor az íjba helyezhetünk. A prárabha - aktív karmák a már kilőtt, repülő nyílvesszőkhöz hasonlíthatók. A krijámana -rejtett karmák pedig olyanok, mint azok a nyílvesszők, amelyek még nem készültek el, de már minden az elkészítésükhöz szükséges alkotóelem a rendelkezésünkre áll. A nyílvesszőket mint bármely más fegyvert, meghatározott céllal készítik. Ha egy harcos egyszer kilőtte őket, további nyílvesszőkre lesz szüksége, ezért további nyílvesszők készülnek majd. Ott lesznek a harcos tegezében, aki ha eljön az ideje, kilövi őket és új nyílvesszőket készít majd és helyez a tegezbe. Ugyanígy zajlik a karmák körforgása, a szunnyadótól az aktívig, a rejtettig, majd megint vissza a szunnyadóig és így tovább.

A történelem tanúsága szerint nem készült még olyan fegyver, amit végül ne használtak volna, ugyanígy, ha egyszer a karmák létrejöttek és eltárolódtak, hatásuknak valahol, valamikor meg kell mutatkoznia. A fegyverek tekintetében legbiztonságosabb megoldás, ha már a használatukra ösztönző első impulzus előtt elpusztítjuk őket. Ha ez nem lehetséges, a második legjobb megoldás, ha egy bölcs és kiegyensúlyozott emberre bízzuk őket.

Mit tehetünk a karmánk érdekében?

Az lehet, hogy nem vagyunk képesek leállítani a prárabhdha karma által kiváltott események alakulását, de karmáink gyümölcsinek felhalmozása vagy a róluk való lemondás a hatalmunkban áll. A gyümölcsök felhalmozása és a hozzájuk való ragaszkodásunk további bonyodalmakat okoz, rejtett karmákat teremt, de akik boldogan és bölcsen élvezik a sorsukat és se nem ragaszkodnak a sors által kínált élményekhez, se nem viseltetnek ellenszenvvel irántuk, vagyis lemondanak tetteik gyümölcséről, nos ők nem teremtenek rejtett karmákat, hanem a felszabadulás útját járják.

De mit jelent ez, hogy lemondani a tettek gyümölcséről?

A Karma jóga, a "helyes tevékenység jógája" magyarázatot ad erre:

A Bhagavad Gita ekként fogalmazza meg: "Feladatod nem lehet más, csak mindig a tettekben élj, ám a tettek gyümölcséhez nincs már jogod semmiképpen! Célul ne tűzd ki magadnak, hogy a tettek gyümölcsét lásd. Szilárdan a hitben, tégy, de ne csüggj a tett sikerén, sikertelenség se bántson. Csak aki egyenlően méri ezt a kettőt, az érti meg, hogy ez egyensúly, a Jóga. .."

A lemondás a tettek gyümölcséről azt jelenti, hogy nem várunk hasznot, önös eredményt a tevékenységünktől. Egónkat eszköznek tekintjük a megvalósítás útján, de nem az egó folyamatos kielégítése a cél. Tenni, cselekedni, adni anélkül, hogy ezért jutalmat várnánk, nem áhítozni többé az elismerésre akkor sem, ha ez kecsegtető.

A karma jóga elve az, hogy a helyes tevékenységben nem szerepel többé az eredmény vágya, és ez véget vethet a karma csírák kihajtásának és megérlelődésének. A helyes tevékenység útján járó ember ily módon csak pozitív irányba hat, de mert eredményre nem vágyódik többé, még a jó karma csírák megfogamzását is megakadályozza. A Jóga nyelvén: megpörköli a karma magokat, ezek nem hoznak létre következményeket, ahogy a megpörkölt gabonaszem sem hajthat ki. Az önző, vagyis rossz tettek ezt sohasem érhetik el, a rossz tett-csírák feltétlenül meghozzák gyümölcsüket. Az erkölcsileg helyes, vagyis az önösségtől mentesült, tiszta magatartás tehát az az előkészület, amely a legmagasabb fokon egyedül vezethet a szamszkárák megsemmisítésére és így a létforgatagból, az anyagi létesüléstől való szabadulásra. (Amíg azonban a lélek tapasztalni akar, amíg él benne a létesülés vágya, és ragaszkodik ezekhez a tapasztalatokhoz, tettei következményeihez, addig mindig újra leszületik az anyagvilágba.)

Idáig azonban hosszú és nehéz az út. Nem szabad elcsüggednünk, ha egónk még harsogva parancsolgat és eredményt leső tevékenységre ösztökél bennünket. Az igyekezet magában is tisztít, előrevisz. Fokról-fokra, lépésről lépésre haladhatunk, s ha még oly csekély is a tiszta eredmény, az megmarad. "Ezen az úton egyetlen lépés sem megy veszendőbe...". Erre tanít a karma törvénye.

Források:

Pandit Radzsmani Tigunait PhD: A köztes lét titka. Karma és reinkarnáció. Danvantara Kiadó, Budapest 2007.

Dr Baktai Ervin: A diadalmas jóga - Rádzsa jóga - Az önmegismerés és önuralom tana. Szukits könyvkiadó, e-könyvtár.

Mi a különbség ászana gyakorlás és sport között

Ászanák

Különbségek a jóga ászanák és a tornagyakorlatok között

Az ászana szanszkrit szó, azt jelenti: ülés, testhelyzet, belehelyezkedés. Általános értelemben azt jelenti, hogy hosszabb időn át kényelmesen, ellazulva egy bizonyos testtartásban maradunk, benne nyugszunk a testhelyzetben.

Az ászanák erős hatást gyakorolnak a testre és a szellemre. Hatnak az izmokra, az ízületekre, a légzésre, a szívműködésre, az idegekre, a keringési és nyirokrendszerre, az összes szervre és mirigyre, valamint az elmére, a finomabb energiaáramlásokra, az energiaközpontokra(csakrákra) és a lélekre. Az ászanák pszichoszomatikus gyakorlatok, amelyek erősítik és kiegyensúlyozzák a teljes idegrendszert, és harmonizálják és stabilizálják a gyakorló lelkiállapotát. Segítségükkel elérhető a nyugalom, az elme békéje, az ellazultság, valamint a belső szabadság és béke érzése.

Prána és ászanák:

A prána áthatja az egész testet a nádiknak nevezett áramlási rendszereken keresztül, amelyek felelősek minden testi működés fenntartásáért. A fizikai test merevsége a prána áramlás elakadásának és a méreganyagok emiatt történő felgyülemlésének következménye. A régi jógik úgy találták, hogy bizonyos testhelyzetek, az ászanák megnyitják a test energiacsatornáit, és a pszichikus központokat (csakrákat).Amikor a prána ismét áramlani kezd pl különféle jógaászanák, pránajáma, meditáció stb következtében, a méreganyagok távoznak a rendszerből, az energiablokkok feloldódnak, biztosítva az egész test egészségét.

Test-tudat kapcsolat és ászanák

A test és a tudat nem különálló entitások. A tudat durva formája a test, a test finom formája pedig a tudat. Az ászana gyakorlás egyensúlyba hozza a kettőt. A test és a tudat egyaránt felhalmoz feszültségeket és blokkokat. Minden mentális csomónak van fizikai és izom megfelelője és viszont.

Az ászanák célja a blokkok feloldása. Az ászanák a mentális feszültségeket a fizikai síkon oldják ún. szomatopszichés folyamaton keresztül, a testen keresztül hatva a tudatra. Izomcsomók bárhol keletkezhetnek a testben.... Az ászanák helyesen megválogatott gyakorlatai a pránajámával (légzőgyakorlatok), relaxációval és a jóga más eszközeivel ötvözve megszüntetik ezeket a csomókat mentális és fizikai szinten egyaránt. Ennek eredménye a szunnyadó energia felébredése, a test megtelik vitalitással és erővel, a tudat könnyűvé, kreatívvá, derűssé és kiegyensúlyozottá válik.

Az ászanák rendszeres gyakorlása optimális állapotban tartja a testet és elősegíti a gyógyulást nem egészséges test esetén. Az ászanák gyakorlása által a szunnyadó energia felszabadul és az élet minden területére kiterjedő vitalitásként tapasztalható.

Jóga ászanák és tornagyakorlatok

A jógaászanákat gyakran a testedzés egyik formájának tekintik. Ezek nem tornagyakorlatok, hanem olyan módszerek, amelyek a testet olyan pózokba helyezik, amelyek fejlesztik a tudatosságot, a relaxációs képességet, a koncentrációt és a meditációt. A folyamat részeként javul a fizikai egészségi állapot az energiacsatornák felszabadítása, és a belső szervek nyújtása, masszírozása és serkentése által.

A tornagyakorlatok jótékony hatású terhelést jelentenek a testre. Enélkül elsorvadnának az izmok, a csontrendszer meggyengülne, az oxigén felvételi teljesítmény csökkenne, inzulin érzéketlenség következhetne be és elveszítenénk a képességet, hogy hirtelen jelentkező fizikai igénybevételhez alkalmazkodni tudjunk.

Számos különbség van az ászanák és a tornagyakorlatok szervezetre gyakorolt hatásai között. Amikor az ászanákat gyakoroljuk, a légzés ritmusa és az anyagcsere lelassul, az oxigén felhasználás és a test hőmérséklete csökken. Torna közben azonban a légzés és az anyagcsere felgyorsul, az oxigén felhasználás nő, a test hőmérséklete pedig emelkedik. Az ászanák hatására a lebontó folyamatok (katabolizmus) lefékeződnek, a tornagyakorlatok ellenben felgyorsítják azokat. Mindezek mellett az ászanák sajátosan jótékony hatást fejtenek ki a belső elválasztású mirigyekre, a belső szervekre, és kiegyensúlyozzák az idegrendszer elektrokémiai folyamatait is.

A tornagyakorlatok többségével ellentétben az ászanákat lassan hajtjuk végre, ami lehetővé teszi a mozgás tudatos követését, érzékelését. A jógában nem a gyakorlatok száma a fontos, hanem kizárólag a végrehajtásuk milyensége. A gyakorlatok előtt, között és után tudatos testi és szellemi ellazulást szolgáló szakaszokat kell beiktatni.

Az ászanák célja és értelme nem az, hogy mozgással vezessük le a felgyülemlett energiát, hanem az, hogy a testi és szellemi folyamatok tudatos átélése, valamint az összpontosítással végzett mozgás és ellazulás révén megteremtsük a test és a szellem összhangját. Az ászanák nem okoznak fáradtságot és kimerültséget, ellenkezőleg, energiával töltik fel, pihentetik és frissítik a szervezetet.

Források:

Paramhans Swami Maheshwarananda: Jóga a mindennapi életben rendszer

Swami Satyananda Saraswati: Ászana, Pránajáma, Mudrá, Bandha, Satyananda Jóga Magyarországon Alapítvány, 2006

Mit eszik a jógi?

A jógikus táplálkozás

A régi idők jógii nagy hangsúlyt fektettek a kiegyensúlyozott, tápláló étkezés szabályainak megismerésére. Nem létezik olyan diéta, ami mindenki számára megfelelő lenne, mert mindegyikünknek más az anyagcseréje, az aktivitásunktól, genetikánktól, lakhelyünktől és egészségi állapotunktól függően más és más mennyiségű és összetételű tápanyagra van szükségünk. Például egy sportolónak vagy egy mezőgazdasági munkásnak sokkal több ételre van szüksége, mint egy titkárnőnek, egy eszkimónak több D-vitaminra van szüksége, mint annak, aki a trópusokon lakik. Ha valaki épp egy komoly betegségből gyógyul fel, vagy esetleg alultáplált, több tápláló ételt igényel (pl. gabonafélék, tejtermékek), mint az, aki agyonszennyezte a testét drogokkal és alkohollal, számára inkább tisztító ételek, pl. gyümölcsök javasoltak nagyobb arányban.

A tápanyag-igény függ az életkortól, testalkattól, a fizikai-mentális igénybevételtől - ha fizikailag akarsz nagyot teljesíteni, akkor más tápanyagokra lehet szükséged, mint hogyha mentálisan akarod kibontakoztatni a kapacitásaidat. Függ a foglalkozásodtól, és hogy melyek az életcéljaid, vagyis hogy csak az anyagi világban akarsz egyre nagyobb sikereket elérni, vagy a spirituális élet törvényei szerint (is) szeretnél haladni a belső egyensúly felé. A kielégítő tápanyagfelvétel függ még az aktuális az évszaktól, az éghajlati viszonyoktól. Van néhány alapszabály, amely az idők folyamán fenn tudtak maradni.

Mérgek kiiktatása

Kerülendők a mesterséges, az ízfokozóval dúsított ételek, a finomított liszt, cukor és só, alkohol.

Számtalan felosztás létezik, ezek közül a jóga hagyománya megkülönbözteti az ételeket pl. aszerint, hogy

tisztítóak vagy táplálóak:

tisztító hatásúak a gyümölcsök, táplálóak a zöldségek, gabonák, hüvelyesek, tejtermékek.

Melegítő vagy hűsítő jellegűek:

melegítő hatásúak a gabonák és hüvelyesek, hűsítőek a nyers zöldségek és gyümölcsök - Téli és nyári étrend kialakításánál vegyük figyelembe.

• Jó hangulat

Nagyon fontos, hogy kellemes hangulatot teremtsünk, mielőtt étkezni kezdünk. Nem szabad sietni vagy feszültséget kreálni, mielőtt vagy miközben étkezünk. A dühös állapotban elfogyasztott étel méreggé változik, mert a stressz, a harag és a düh hatással van a mirigyrendszerre és a kiválasztásra. Éppen ezért tévét, rádiót sem szerencsés hallgatni evés közben. Ha ideges vagy, ingerült állapotban az emésztőszervek alul működötté vagy éppen hiperaktívvá válnak, ez pedig szintén befolyásolja a teljes emésztést: tehát a hangulat, amiben elköltjük az ételt, ugyanolyan fontos, mint az étel maga.

• Ima, ráhangolódás

Elődeink minden étkezés előtt imádkoztak, hálát adtak az ételért. Az evésnek ez a spirituális aspektusa biológiai vonatkozással is bír, megnyugtat és engedi, hogy a nyál illetve a gyomornedvek áramoljanak a leghatékonyabb emésztés érdekében. Segít enyhíteni a feszültséget, mellyel szintén a kiválasztást segíti elő. Tehát az asztali ima, vagy az étkezés előtti néhány perces csend és mély nyugodt lélegzés harmóniát idéz elő - egyensúlyt az elmében, az idegrendszerben és a testben.

• Rendszeresség

A rendszeres étkezés is sokat számít. Ha mindig adott időben eszünk, a szokás miatt a szervezetünk is szabályozott és kiszámítható lesz. A szervezet ilyenkor nem tudja, mikor jut újra ételhez és raktároz, vagy stresszt él át. A rendszertelen étkezés túl sok savat eredményez, forrása lehet elhízásnak és számos betegségnek.

A fentiek általános irányelvek, kifejezetten a jógikus táplálkozást az alábbiakban részletezem.

Mégis mit és hogyan eszik a jógi?

A táplálkozás szempontjából kiemelkedően fontos a jógakultúra egyik lényeges alapelve, az erőszak-nélküliség (ahimszá), mely szerint az ember éljen a lehető legkisebb erőszakkal, s ne fogyassza más állatok húsát. Tisztelje az életet, és próbálja meg testét növényi táplálékkal és állati fehérjeforrásként az erőszakos cselekedetek nélkül megszerezhető tejtermékekkel fenntartani. Egy jógi megértve, hogy minden élőlény isteni eredetű, csak olyan mértékű erőszakhoz folyamodik, amely feltétlenül szükséges saját léte fenntartásához. Ez a spirituális fejlődés egyik kulcsa. Az semmilyen formában nem vihet bennünket előbbre a spirituálisan értelmezett belső egyensúly útján, ha szervezetünket egy másik élőlény szenvedése és halála árán építjük fel.

A jógikus táplálkozás nem kötelező és nem is követendő mindenki számára. Indiában pl. a harcosok (ksatriák) kasztjához tartozó emberek számára, vagyis a katonák, hadvezérek, politikusok, rendőrök, tűzoltók számára, akik a társadalom érdekében követnek el erőszakos tetteket, kötelező a húsfogyasztás. Gondoljuk el, hogy mi történne, ha a rendőr a bűnöző üldözése közepette visszakozna, hogy ő nem akarja bántani azt a szerencsétlent, vagy támadás esetén ha meg kell védeni a hazát, a katona az ahimszá elvére hivatkozva megtagadná a fegyverhasználatot. Számukra kötelező a húsevés, vagyis hogy sejtjeiket, szervezetüket egy állat megölése útján építsék fel, így vérükben van, és nem idegenkednek az agressziótól, így elfogadható a számukra, hogy tisztességes munkát végezni esetleg a másik ember megsebesítése vagy megölése árán lehet.

Viszont aki a jóga útján akar fejlődni, idővel megismerkedik a három kötőerő - gúnák -tanával:

A fizikai-finom fizikai világban minden létező dolog a prána illetve életerő egy megjelenései formája, minden pránából épül fel, mindent áthat a prána. A fizikai test éppúgy prána, mint a levegő vagy a gondolatok.

A prána három minőségben, vagy elv szerint jelenhet meg:

• Radzsasz: mozgás, aktivitás, dinamizmus, forróság, hajszoltság, szenvedély, tűz,
• Tamasz: sötétség, anyaghoz kötöttség, statikusság, mozdulatlanság, ragaszkodás, víz,
• Szatva: világosság, könnyű, légies, harmonikus, egyensúly, könnyedség, levegő

A jóga célja a radzsasz és a tamasz harmonizálásával a szatva megvalósítása. A jóga szatvikus út, amely mindig az egyensúlyra, tökéletességre törekszik.

A három minőség mindig egyszerre hat, de egyikük általában dominánsan meghatározza az élőlények minden cselekedetét és gondolkodását. Mint ahogyan a három alapszín, a piros, a sárga és a kék összekeverésével a színpaletta minden színe és árnyalata létrehozható, ugyanúgy eredményezi a három kötőerő kombinációja az élőlények végtelen sokféle természetét. Azt, hogy melyik kötőerő dominanciája jellemző valakire, többek között az általa előnyben részesített ételek fogyasztása is befolyásolja.

A táplálkozásunk minõsége komolyan befolyásolja testi és mentális helyzetünket (belsõ nyugalmunkat/nyugtalanságunkat, békénket/békétlensé­günket), s leginkább a szattvikus, a jóság minõségében lévõ ételek azok, amelyek belsõ egyensúlyunk fenntartásához érdemben hozzájárulhatnak. A jóga tradíció tanításai szerint azok, akiknek nem szabályozott a táplálkozása, pusztán csak betegségekkel lesznek gazdagabbak, s az önmegvalósítás útján is keserves az előrehaladásuk (Geranda szamhitá 5. 16.). A Bhagavad-gítá (17. 7.) kijelenti: "Még az étel is háromféle lehet, amit az egyes emberek kedvelnek, az anyagi természet három kötőerejének megfelelően".

Így a jógában fejlődni szándékozó intelligens tanítvány figyelmet szentel arra, hogy táplálkozása szabályozott legyen és hogy tiszta (szattvikus) ételeket fogyasszon.

Tiszta, szattvikus ételek

A szattvikus ételek fogyasztása sugárzó egészséget, nyugodt, kiegyensúlyozott elmét és rugalmas testet eredményez. A Bhagavad Gítá szerint (Bg.17.8.) azok, akik a jóság minőségében élnek, olyan ételeket kedvelnek, amelyek meghosszabbítják az életet, megtisztítják az ember létét, erőt, egészséget, boldogságot és elégedettséget adnak. Az ilyen ételek lédúsak, zsírosak (vaj, ghí, olaj), táplálóak, és örömmel töltik el a szívet. A Gerandha-szamhitá (5.17-20) többek között a következő táplálékokat említi meg: gabonafélék, mint például a rizs, árpa- vagy búzakenyér (teljes kiőrlésű lisztbõl), különféle babok, csicseriborsó, gumós és leveles zöldségek, friss gyümölcsök és gyümölcslevek. A szattvikus ételek közé tartozik a legtöbb gyümölcs, például az alma, a sárgabarack, a banán, a ribizli, a cseresznye, a datolya, a szõlõ, a füge, a grapefruit, a citrom, a mandarin, a narancs, a körte, az ananász, a mazsola, a gránátalma és az eper; a különféle gumós és leveles zöldségek, mint az articsóka, a spárga, a padlizsán, a karfiol, az uborka, a sárgarépa, a zeller, a fejessaláta, a paszternák, a borsó, a burgonya, a spenót; a különböző lisztes és olajos magvak, mint például a gesztenye, a mogyoró, a kókusz, a földimogyoró, a dió. Ezek többnyire mindenki által jól ismert táplálékok. Ide tartozik még a méz, a barnacukor, az olajbogyó, a különféle csíráztatott magvak, a tejtermékek - tej, vaj, ghí (tisztított vaj), friss sajt -, valamint a gyógyteák is.

A szattvikus táplálkozás tehát vegetáriánus étrendet jelent. Az ezen alapanyagokból elkészített étel legyen tiszta, lágy, ízletes, s kellemes legyen elfogyasztani.

A táplálék csak félig töltse meg a gyomrot. Egy negyed részét folyadékkal töltsük meg, s a megmaradt egy negyedet hagyjuk üresen, hogy a felszabaduló gázoknak szabad mozgást engedjünk. (Geranda szamhitá 5.21-22.)

A szenvedély minõségében lévõ radzsaszikus ételek

A radzsaszikus ételek felborítják az elme és test között létrejött egyensúlyt és a testet. A túl sok radzsaszikus étel fogyasztása rendkívül izgató hatású, s fokozott mértékben serkenti a testet és az életfolyamatokat a mentális működések rovására. Felkorbácsolja a szenvedélyeket, így az elmét nyugtalanná és irányíthatatlanná teszi. A jóga gyakorlása szempontjából, valamint egészségügyi megfontolásból is kedvezőtlennek tekinthetők a szenvedély kötőerejében lévő ételek. A Bhagavad-gítá (17.9.) szerint a túlságosan keserű, túl savanyú, sós, erős, csípős, száraz és égető ételt a szenvedély kötőerejében élők kedvelik. Az ilyen ételek boldogtalanságot, nyughatatlanságot szenvedést és betegséget okoznak. A radzsaszikus ételek között a retek, a rebarbara, a fokhagyma és vöröshagyma, az erős fűszerek, a kávé, a tea, a kakaó és csokoládé és a só az említésre méltó. (Geranda szamhitá 5.23-27.) A túl gyors evés szintén radzsaszikus természetű.

A tudatlanság minõségében lévõ tamaszikus ételek

A tudatlanság kötőerejében lévő tamaszikus étel rendkívül kedvezőtlenül befolyásolja nem csak a testet, de az elmét is. Hatására a prána, vagyis az életerő megfogyatkozik a testben, a józan gondolkodás felborul, és az embert a tehetetlenség és melankólia érzése keríti hatalmába. A szervezet állóképessége a betegségekkel szemben a minimálisra csökken, s az elmét olyan érzések borítják el, mint a harag, a kapzsiság és a depresszió stb.

A Bhagavad-gítá (17.10.), a Geranda szamhitá 5.23,30-31. és a Manu-szamhitá 5. fejezete szerint az ilyen étel az elfogyasztása előtt több mint három órával készült, általában ízetlen vagy romlott és rothadó, valamint maradékokból és tisztátalan alapanyagokból készült. Az ételek e kategóriájába tartozik az összes húskészítmény (beleértve a tengeri élőlényeket is, pl. a kagylót, a polipot, a tengeri halakat és a kaviárt), a tojás, a különféle alkoholos italok, a dohány mint élvezeti cikk, az erjesztett ételek, pl. az ecet, valamint az állott és túlérett dolgok is. A túl sok evés szintén tamaszikus jellegű.[2]

Ételek a kötőerők felett

Összefüggéseiben tekintve fontos megérteni, hogy a táplálkozás komolyan befolyásolja az ember testi és mentális állapotát, megértését és teljesítőképességét. Mivel a jóga gyakorlásának első spirituális célja az, hogy az anyagi természet kötőerői fölé emelkedve az ember megszabaduljon a születés és a halál ismétlődő körforgásából, erőfeszítést kell tenni arra vonatkozóan, hogy a jógi lehetőleg a legmagasabb rendű kötőerőben, a jóság kötőerejében állapodjon meg. Ez az a helyzet, ahonnét ténylegesen meg lehet közelíteni a kötőerők feletti lét (a felszabadulás) állapotát. Alacsonyabb rendű kötőerőkből közvetlenül nem lehetséges a transzcendens szint elérése.

Ahhoz, hogy a jóság minőségében lehessünk, többek között előnyben kell részesítenünk azokat a vegetáriánus ételeket, amelyek ezt a kötőerőt hordozzák és közvetítik a számunkra. Ennek köszönhetően a táplálkozási és egyéb szokásaink (lásd később) bizonyos fokú módosításával komoly, kedvező hatást gyakorolhatunk az életminőségünkre és természetünkre.

A hinduizmus egyik alapvető etikai kódexe, a Manu-szamhitá (ötödik fejezet) sok más jógaírás mellett a következőket mondja a vegetáriánus táplálkozásról:

"Aki a fogság vagy megölés kínját nem kívánja okozni egyetlen élőlénynek sem, az végtelen boldogságban fog részesülni, mert az egész világnak üdvét kívánja. Amit csak gondol, amire csak törekszik, amire csak irányítja a vágyát, mindazt fáradtság nélkül éri el az, aki egyáltalán nem öl meg semmit. Aki nem eszik húst, azt az egész világ megszereti, és betegségek nem gyötrik. Aki az engedélyt megadja, aki levágja az állatot, aki eladja a húst, s aki elkészíti azt: azok mind egyformán megölői az állatnak [...]."[3]

Források:

Szvámi Ráma: Holisztikus egészség egy jógi szemével. Danvantara kiadó Budapest, 2012.

Bhagavad Gítá

Gerandha Samhita

Manu-szamhitá (ötödik fejezet)

A légzés - az életerő áramlása

A légzés a test legfontosabb életfunkciója. Minden egyes sejt működésére hat, és ami a legfontosabb, közvetlen kapcsolatban áll az agyműködéssel. Egy átlagember percenként 15 lélegzetet vesz, ez 21600 lélegzetvételt jelent naponta. A légzés táplálja az oxigén és a glükóz elégetését, energiát termelve minden izomműködéshez, mirigyi kiválasztásoz és mentális folyamathoz. A légzés közvetlen kapcsolatban van az emberi létezés összes területével.

A legtöbb ember helytelenül lélegzik, vagyis tüdejük kapacitásának csak kis részét használják fel. A légzés így általában sekély, megfosztva a testet a jó egészséghez alapvetően szükséges oxigéntől és pránától. A későbbiekben leírt légzéstechnikák többek között arra szolgálnak, hogy segítsenek nekünk abban, hogy helyes légzési szokásokat alakítsunk ki. Kifejlődik majd bennünk a légzés folyamat iránti érzékenység, a tüdőnk izmai megerősödnek, vitálkapacitása megnő.

A ritmikus, mély és lassú légzés nyugodt, elégedett tudatállapotot hoz létre, ami fordítva is igaz, vagyis a nyugodt, elégedett tudatállapot ritmikus, mély és lassú légzéshez vezet. A szabályozatlan légzés megzavarja az agy ritmusát, és fizikai, érzelmi és mentális blokkok kialakulásához vezet. Ezek pedig belső konfliktusokhoz,m kiegyensúlyozatlan személyiséghez, rendezetlen életmódhoz és betegséghez vezetnek. A pránajáma gyakorlatok szabályos légzési szokásokat alakítanak ki, megszakítva a negatív körforgást és a helyes irányba fordítva a folyamatot. Ez úgy történik, hogy ellenőrzésünk alá vonjuk e légzést újra megteremtve a test és a tudat természetes, nyugodt ritmusát.

Noha a légzés főként tudattalan folyamat, bármikor megvalósítható tudatos irányítása. Következésképpen a légzés hidat képez a tudat tudatos és tudattalan területei között. A pránajáma gyakorlatokkal felszabadíthatók a neurotikus, tudattalan mintákban megkötött energiák, melyek azután kreatívabb és örömteli tevékenységekre fordíthatók.

A légzés és az élet hossza

A légzés ritmusa nemcsak az élet minőségét befolyásolja, hanem az élet hosszát is. A jógik az ősi időkben alaposan megfigyelték a természetet. Úgy találták, hogy azok az állatok, amelyeknek lassú a légzésritmusuk, mint az elefántok, pitonok, teknősök, hosszú ideig élnek, míg a gyors ritmusban lélegzők, mint a madarak, kutyák, nyulak, csak néhány évig. E megfigyelésekből felismerték a lassú légzés fontosságát, amivel meghosszabbítható az emberi élet. Akik gyorsan, kapkodva veszik a levegőt, valószínűleg rövidebb életük lesz, mint azoknak, akik lassan és mélyen lélegeznek. Ez fizikai szinten azzal magyarázható, hogy a légzés közvetlen kapcsolatban áll a szívvel. A lassú légzésritmus erősebben tartja és jobban táplálja a szívet, hozzájárulva a hosszabb élethez. A mély légzés fokozza az energia felszívódását is az energetikai testünkben (pránamaja kósában), növelve a dinamizmust, a vitalitást és az általános egészséget, jó közérzetet.

A légzés közvetlenül és azonnal beavatkozik tehát a fizikai és a mentális folyamatokba, ezért kiemelt fontossággal bír. A helyes légzés elsajátítása lassú és türelmet igénylő feladat, mivel évtizedek rossz beidegződéseit kell felülírni. Saját légzésünk megfigyelésével kezdődik, majd óvatosan, speciális gyakorlatokkal beleavatkozunk a légzésbe, és végül szokásunkká tesszük a helyes légzést.

Szakaszai: belégzés, légzés benntartás, kilégzés, légzés kint tartás

A helyes légzés jótékony hatásai:

• Javul a keringés,
• 
  
• javul az emésztés,
• 
  
• Nő a vitalitás
• 
  
• Az idegrendszer kiegyensúlyozódik
• 
  
• Az izomtónus csökken
• 
  
• Méregtelenítés fokozódik,
• 
  
• Az immunrendszer erősödik.
• 
  
• A tudatos légzés használatának fő területei a jógában:
• 
  
• A légzésfigyelés nyugtatja az idegrendszert, segíti a koncentrációt
• 
  
• Közvetlenül beavatkozhatunk a keringési és hormonális rendszer működésébe
• 
  
• A relaxáció fő eszköze
• 
  
• Nyújtásnál a kilégzéssel az izmok elernyednek.
• 
  
• Dinamikus gyakorlatoknál védi az ízületeket
• 
  
• Erőgyakorlatoknál növeli az erőkifejtés képességét.
• 
  
• Egyensúlygyakorlatok alapja
• 
  
• Energetikai gyakorlatok - pranajama - kiindulási pontja
• 
  
• A meditáció alapja

Lélegzet: az élet áramlása

A jóga első lépései, melyek a testet helyezik a középpontba, előkészületként szolgálnak. Az ászanák lazává, nyugodttá teszik a testet, megszabadítják az ideges mozdulatoktól, vagy az izomfeszültségtől (az ászanáknak ezek mellett számos más jótékony hatásuk van, ezekről később) . Amikor valaki teljesen ellazult, még mindig nem mozdulatlan, mert a lélegzet mozgása megtöri a csendet, a figyelem automatikusan a lélegzet és annak váltakozó árapálya felé fordul. Ez az a kapocs, ami a durvább fizikai test és az elme finomabb világai között fennáll.

A légzés helyes alkalmazása kulcs az elme uralásához és a továbblépéshez a tudat újabb birodalmaiba (ld relaxáció és módosult tudatállapotok). A légzéstechnikák mindig is részét képezték a keleti meditációs technikáknak.

Jung megfigyelt egy olyan primitív népcsoportot, akik azzal kezdik a napjukat, hogy a kezükbe lélegeznek és felajánlják lélegzetüket a felkelő Napnak. Amikor Jung kérdéseket tett fel nekik arról, amit csak babonának tudott tekinteni, a törzs tagjai kinevették, amiért képtelen belátni annak helyességét, hogy az első lélegzetet felajánljuk az energiaforrásnak, amely világunkat fenntartja.

A legtöbb nyelv tükrözi a lélegzet és a lélek mély kapcsolatát. Az angolban az "inspiration" egyszerre jelent belégzést és kreatív energiával való feltöltődést. Az "expiration" szó kilégzést és egyben halált, életenergia-vesztést is jelent, akárcsak az "exhalation". Az ősi, eredendően szakrális magyar nyelvben sem volt ez másként. A nem túl távoli múltban - talán a fokozódó anyagelvűség terjedése következményeként - az eredetileg lélekzet-ként beszélt és írt kifejezést lélegzetre módosították. Ma a helyes alkalmazás helyesírási hibának számít.

A lélegzés a fejlődés egy stratégiai pontján veszi kezdetét. Az újszülött első nagy alkalmazkodása a külvilághoz az első lélegzete. A légzés megkezdése átalakítja a keringési rendszer dinamikáját és beüzemeli az újszülött élettani rendszerét az új környezetnek megfelelően. Semmi sem kelti fel olyan mértékben a primitív túlélési ösztönt, mint a fuldoklás. A lélegzet áramlása és annak változásai és ritmusa tehát intim kapcsolatban állnak a mentális élet legkorábbi, legalapvetőbb rétegeivel.

A lélegzet ritmusa és minősége az egyik legnyilvánvalóbb fizikai jele az ember érzelmi és mentális állapotának. A lélegzet tudatos és szándékos irányításának megtanulásával kulcsot kapunk érzelmeink és tudatunk uralásához. Könnyen rácsodálkozhatunk arra, milyen hatékonyan képesek vagyunk uralni érzelmeinket a lélegzet uralásán keresztül. Mindenki megtapasztalhatja, hogy a lélegzetben beállt szünetek és hirtelen változások megzavarják a gondolatok folyamatos áramlását. A könnyed, folyamatos, egyenletes légzés megtanulásával a meditációt tanulók képesek visszaszorítani a zavaró gondolatokat és magasabb fokú koncentrációt érnek el.

A lélegzet nemcsak összekötő kapocsként szolgál test és lélek között, hanem egyben a legközvetlenebb csatorna az ember és környezet között. A lélegzeten keresztül vesszük fel az oxigént, hozzákötjük magunkat a nagyobb ökológiai rendszerhez, amely az állatokat és növényeket egyetlen hatalmas energiacserébe foglalja. A légzés aktusa egyesít bennünket ezzel a hatalmas energiamedencével, é s egységesít bennünket a természet hatalmasabb egységébe..

Amikor a lélegzet nem áramlik szabadon, a környező forrásokkal való energiacsere korlátozott. A fenti leírások, pl elakad a lélegzete a döbbenettől - jelzik ezt a korlátozottságot. Így alakul ki egy légzési nyelvezet, amely sok szempontból analóg a testnyelvvel.

A különféle légzésritmusok megtanulása az egyik leglényegesebb része a jóga elsajátításának. A tradicionális jógapszichológia szerint a lélegzet nemcsak a testet és az elmét befolyásolja, hanem hatékony eszközként alkalmazható magasabb tudatállapotok elérésénél is.

A váltott orrlyukú légzéssel elérhető, hogy a két orrlyukon keresztül egyformán áramoljon a levegő. Ez megkönnyíti a bal és jobb oldal által képviselt kétfajta - Nap-Hold aspektus, Idá-Pingalá nádik - működés integrálását. A két aspektus szintézise kreatívabb, kielégítőbb szinteket eredményez.

A Pingalá és Idá nevű fő energiacsatornáink egységesítése eredményeként az energiaáramlást a testben központibbnak érezzük, a ritmikus váltakozást szintézis váltja fel, egyfajta nyugalom, öröm, és világosságérzet tapasztalható. Meditációs gyakorlatokhoz üdvös az ilyen állapot. Ezen a ponton a belső energia jobban a középpontban, a test tengelyéhez közelebb halad. Ekkor azt mondják, hogy a gyakorló megnyitotta a harmadik vagy középső csatornát, a szusumnát. Ezzel esélyt ad a gyökércsakránál tanyázó kundalíni* felébredésének. Ebben az időszakban nem ajánlatos sem aktív, sem passzív formában világi dolgokkal foglalkozni. Ez a befelé fordulás ideje.

Pránajáma: az energia uralmának rendszere

A prána életerőt, életenergiát jelent, ez az erő minden dologban és lényben jelen van, akár élő, akár élettelen. Noha szoros kapcsolatban van a belélegzett levegővel, sokkal finomabb, mint a levegő vagy az oxigén. A pránajámát így nem tekinthetjük pusztán légzőgyakorlatoknak, amelyeknek az volna a céljuk, hogy extra oxigén mennyiséget juttassanak a tüdőbe. A pránajáma a légzést használja, hogy befolyásolja a prána áramlását a (pránikus testet vagy) energiatestet képező (nádikban, avagy) energiacsatornákban. A "jáma" szó kontrollt, uralmat jelent, de ebben az esetben inkább az "ajáma" szót szükséges megértenünk, ami kiterjesztést, növelést jelent.

A pránajáma gyakorlatok olyan módszerek, melyekkel feléleszthető, aktiválható és szabályozható az életenergia, hogy átlépjük hétköznapi határainkat és magasabb szintű energiarezgést teremtsünk meg

A tudatosság mezején elsődleges lépés az energetikai változások és mozgások tanulmányozása. Csak miután az ember önmagán belül tanulmányozza és feltérképezi ezeket az energiamintázatokat -vagyis tapasztalati úton, belülről megismeri őket - , akkor kezdheti el megtanulni az uralásukat. Ezt megelőzően előkészületek szükségesek, hogy elérjük azt az érzékenységi fokot, ami lehetővé teszi az ilyen belső állapotok észlelését.

Egyik ilyen előkészítő légzőgyakorlat a "kapalabathi vagy hasi fújtatólégzés", ez "haladó" gyakorlat, később tanuljuk. Ez a gyomor izmainak fújtatszerű pumpálásával jár, ami elárasztja a tüdőt levegővel. A gyakorlat eredményeként a vérből távozik a széndioxid és más salakanyagok, melyek tompítják ezt az érzékenységet.

A másik gyakorlat a fent is említett Nadi sodhanam vagy váltott orrlyukú légzés, ami szó szerint lefordítva: "a járatok/nádik tisztítása, melyeken át az energia áramlik" ld 3C ábra. Ez a fajta légzés felváltva kirajzolja az energiamozgások útját a test bal és jobb oldala mentén. E gyakorlat ismétlése fokozatosan kialakít egy sima és folyamatos áramlást, ami egyre jobban kivehetővé válik. Ahogy ugyanazt az útvonalat újra és újra kirajzoljuk, megvilágítjuk a nádikat. Ilyen módon könnyebben érzékelhetővé és feltérképezhetővé válnak a nádik a belső tudatosság számára.

*(kundalini: minden emberben benne lakozó isteni, kozmikus energia. Biz irányzatok szerint pl tantra, az ember spirituális szempontból úgy fejlődhet, ha felébreszti magában a kundalininak nevezett elsődleges őserőt. Ha e szellemi erőt módszeresen végigvezetjük a felsőbb csakrák irányába, életünk mentesül az erőfeszítésektől, és összhangba kerül a létezés végső céljával....)

Alap légzőgyakorlatok:

· Légzésfigyelés

Savászana, egyenletes, mély légzés, figyeld a levegő áramlásának útját

• Légzés kiegyenlítése:

savászana vagy sarokülés vagy meditációs ülés - belégzés 4-re, kilégzés 4-re, majd fokozatosan növeld a számolást,a míg kényelmes

· Kilégzés megnyújtása

Savászana/sarokülés/meditációs ülés, belégzés 4-re, kilégzés 6-ra, majd növeld a számolást, ameddig kényelmes: 4-8, 6-12

• Rekeszizomlégzés

savászana/sarokülés/meditációs ülés,.....feltöltés alatt

· Teljes jógalégzés:

Savászana/sarokülés/meditációs ülés, belégzés has-bordák-mellkas (tüdő alsó, középső, felső része), majd kilégzés ugyanígy, alulról fölfele

Hatásai: A belégzés és a kilégzés maximalizálására használjuk. Célja, hogy megtanuljuk irányítani a légzést, helyreigazítsa az elégtelen légzési szokásokat, megnövelje az oxigénbevitelt.

Bármikor gyakorolható, de különösen hasznos kifejezetten stresszes élethelyzetekben, vagy harag esetén az idegek lecsillapítására. Noha a napi jógagyakorlatok közé beépítve helyreigazítja és elmélyíti a természetes légzési szokásokat, a jógikus légzést nem szabad folyamatosan végezni.

A légzés áramoljon természetesen, kényelmesen, ne legyen erőltetett.

· Váltott orrlyukas légzés: (Nadi Sódhanam, a nádihálózat megtisztítása)

Meditációs ülésben végezzük

Előkészítő gyakorlat:

Teljes jógalégzés mindkét orrlyukon

Bal orrlyukon 5 be-kilégzés

Jobb orrlyukon 5 be-kilégzés

Mindkét orrnyíláson 5 be-kilégzés

Váltott orrlyukú légzés

Jobb kéz hüvelykujjával fogd be a jobb orrlyukat, belégzés a balon, majd gyűrűsujjal fogd be a bal orrlyukat, kilégzés a jobbon, belégzés ismét a jobbon, majd csere, kilégzés a balon - mindig belégzés után cserélj. Ez egy kör, ebből 10 kört végezz.

A figyelmünk végig a levegő áramlásán van.

Legjobb korán reggel végezni, de a nap bm szakában végezhető

Hatásai: A nadi sódhanam hatására az egész test oxigéntöbblethez jut. Hatékonyan eltávolítja a széndioxidot, megtisztítja a vért a méreganyagoktól. Serkenti az agyközpontokat, működésüket az optimálishoz közelíti. Nyugalmat, világos gondolkodást és koncentrációt eredményez, ezért ajánlatos szellemi munkát végzők számára. Növeli az életerőt, csökkenti a stressz és a szorongás szintjét a prána áramlásának harmonizálásával. Oldja a prána blokkokat, kiegyensúlyozza az ida és pingala nádikat, beindítva ezzel az áramlást a szusumna nádiban, ami mély meditációs állapotokhoz és spirituális ébredéshez vezet.

Források:

Swami Rama: Jóga és pszichoterápia

Swami Satyananda Saraswati: Ászana, pránajáma, mudra, bandha