ÉLETMÓD 

Jógikus életmód alatt azt a világszemléletet és magatartást értjük, amely az élet minden területén alkalmazza a jóga irányelveit. A helyes életvezetés szabályait a Patanjali által rendszerbe foglalt Nyolcfokú vagy astānga jóga első két lépcsője, a jama és nijama elvek foglalják magukban.

A jógahagyományban a helyes életvezetés megvalósítása - bár nagy teljesítmény - még nem végső cél. Ezen jógikus alapelvek betartása elemi érdekünk, amennyiben célunk a lelki nyugalommal és örömmel teli, felszabadult élet megvalósulása. A helyes életvezetés célja, hogy hajlamaink, vágyaink és törekvéseink megtisztításával tiszta és nyugodt állapotba hozzuk az elmét, ami által alkalmassá válunk a lélek bölcsességének befogadására. 


A jámák gyakorlásával kiegyensúlyozott kapcsolat alakítható ki az egyén és a külvilág között. A nijámák követése pedig hozzásegít az elme békés és kiegyensúlyozott működéséhez, amely már kész a meditációra és a spirituális önmegvalósításra.

A jáma és nijama elvek mindennapi gyakorlatba ültetése képezi a spirituális élet alapját, amire az ászanák, pránajáma, pratjahara, koncentráció és majd a sikeres meditáció épül. 

A jáma-nijámák olyan erkölcsi irányelvek, amelyek rendeltetése egyszerűen annak elősegítése, hogy az ember kiteljesedhessen a saját valódi természetében, és ne fecsérelje el energiáit az azzal ellentétes tendenciákra. 


Aki szeret olvasgatni, annak ajánlom figyelmébe az alábbi jegyzeteket, az irodalmi források megjelölésével. 


A jógikus életmód 1. rész

1. Ahimszá: a nem ártás elve.

Az ahimszá az alapja az összes többi  erkölcsi irányelvnek. Az ahimszá tartózkodás bármely élő teremtmény bántalmazásától gondolatban, szóban és tettben. Ebbe az önmagunkhoz való viszonyulásunkat is bele kell értenünk. Ez nem pusztán a bántalmazástól való passzív tartózkodás, hanem a szeretet aktív gyakorlását jelenti. Az ahimszá az együttérzést, a megbocsátást, a gyengébbek védelmét, a jótékony cselekedeteket, kedvességet is magában foglalja.

Amikor megtörjük az ahimszát, a belőlünk fakadó erőszak és agresszió a saját testünkre és elménkre éppúgy károsan hat, mint arra , aki felé az erőszak irányul. 

Az erőszak minden formája a spirituális tudatlanság megnyilvánulása. 

A jóga gyakorlásakor fontos annak megértése, hogy ereinkben áramló élet ugyanaz, mint az összes többi élőlény ereiben áramló élet. Mindannyian egy közös forrásból fakadóan Isten megnyilvánulásai vagyunk.

Jézus tanítása: "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat" ebből a szemszögből: szeresd felebarátodat, hiszen ő tenmagad. Másként megfogalmazva, mely megközelítés Dr Ganasan-tól (Rishikesh SRSMT) származik:

"Love thy neighbour" de ki a te legközvetlenebb szomszédod, ha te a Lélek vagy? Saját tested, elméd az...

A jóga célja annak felismerése, hogy minden élet egy. Az ahimszá az egyetemes jóindulat érzését jelenti minden létező iránt.

Végső soron nem tudunk senkit és semmit megölni, hiszen a lélek halhatatlan. A másoknak való ártás gondolatával vagy cselekedetével viszont az Egységtől való elkülönültség tudatát erősítjük magunkban, vagyis azt a képzetet tápláljuk, hogy múlandó individuális egónk érdekei felülmúlják mások érdekeit, nem látjuk, hogy valójában egy forrásból valók vagyunk. Ez a téves hiedelem sötétségbe burkol bennünket, eltérít valódi célunktól, ami pedig az Egység felismerése lenne. 

Amikor relaxálunk vagy meditálunk, először küldjünk áldást minden ember felé. Ha konkrétan van valaki, akivel nézeteltérésünk volt, próbáljunk szeretetet küldeni felé!. Amíg ki nem fejlesztjük magunkban ezt a hozzáállást, nem leszünk képesek elmélyülten meditálni. A tudattalan ellenségesség fizikailag feszült állapotban tartja az embert, ugyanakkor egoista módon elzárja az élet természetes áramlásától, elkülöníti az élet forrásától, amellyel pedig a meditáció révén eggyé kellene olvadnia.

A hatha jóga gyakorlásának viszonylatában a "nem ártás" elvén alapuló hozzáállás azt jelenti, hogy saját testünkkel szemben sem szabad erőszakot alkalmaznunk, hanem felelősséggel, gondoskodással, megértéssel kell viszonyulnunk hozzá. A jóga nem öncélú önsanyargatás!

Hogyan ne ártsunk önmagunknak?

  • Szükségletek kielégítése: tápláló étel, biztonságos hajlék, szeretetteli kapcsolatok, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás.
  • Káros szerek fogyasztásának, használatának kerülése.
  • Média hatásainak nagyon kritikus megszűrése - pl nagyon tudatos tévénézés és internetezés, ha már muszáj kapcsolatba lépnünk ezekkel az objektumokkal.
  • Túlhajszolás kerülése - mértékletesség munkában, teljesítményben, áldozatvállalásban is.
  • Méltányos érdekképviselet, ld asszertivitás, .....
  • Önostorozás, bűntudat helyett ha hibáztunk, konstruktív jóvátétel lehetőségének megkeresése itt és most!
  • Negatív, önbecsmérlő gondolatok pozitívra cserélése itt és most!


Felhasznált szakirodalom:

Szvámi Ráma: A jóga útjai. Hogyan válasszunk?Ursus Libris, 2010

Swami Rama: The Royal Path. Practical Lessons on Yoga

Sivananda Jógaközpont: Sivánanda -kézikönyv a Meditációhoz. Ursus Libris, 2012.

Swami Kriyajanda (J. Donald Walters): A rádzsa jóga művészete és tudománya. Bioenergetic Kiadó Budapest, 2005.

A jógikus életmód 2. rész.

Szatja: igazmondás

Az igazmondás gyakorlása békéssé és tisztává teszi az elmét, megszabadít a fölösleges aggódástól. Gondolataink legyenek összhangban szavainkkal, szavaink pedig cselekedeteinkkel, ekkor érezhetjük úgy, hogy azonosak vagyunk önmagunkkal. 

Légy óvatos az igazsággal! Ha az igaz beszéd fájdalmat okoz, akkor többé már nem erény, a brutális őszinteség nem igazmondás. Az ahimszá az elsődleges vezérelv!

 Ritkán hazudik csak egyszer az ember, a csalás csakhamar második természetünkké válhat, ha nem vigyázunk. Mindez félelemmel telielméhez vezet, a felkavaró gondolatok pedig lehetetlenné teszik a jógát és a meditációt - nem tudunk fejlődni.

Először is önmagunkhoz kell őszintének lennünk - A jóga és önismeret rögös útján számtalanszor szembesülünk emberi gyarlóságainkkal, melyeket legszívesebben elrejtenénk, eltagadnánk még magunk előtt is. Ezek az önismereti felismerések nem feltétlenül örömteli pillanatok. Ám ha ezeket az elutasított tulajdonságainkat a személyiségünk részévé fogadjuk, már könnyebb is nekilátnunk a megművelésüknek. Amíg ezeket a gyarlóságokat csak másokban látjuk meg, addig nem tudunk fejlődni (ld... mások szemében a szálkát, maga szemében a gerendát nem...).


Felhasznált szakirodalom:

Szvámi Ráma: A jóga útjai. Hogyan válasszunk?Ursus Libris, 2010

Sivananda Jógaközpont: Sivánanda -kézikönyv a Meditációhoz. Ursus Libris, 2012.

Swami Kriyajanda (J. Donald Walters): A rádzsa jóga művészete és tudománya. Bioenergetic Kiadó Budapest, 2005.

A jógikus életmód 3. rész

Asztéja - nem lopás


A lopás olyan dolgok engedély nélküli elvételét jelenti, melyek nem hozzád tartoznak, emellett magában foglalja a mások érdemeivel mint sajátunkkal való büszkélkedést, lopásnak számít a közös erőforrások elherdálása, a munkaidő ellógása, bliccelés a buszon, mások idejének rablása, más ember féltett titkának illetve ránk nem tartozó dolgok erőszakos kikutatása, illetve ha valamiből a szükségesnél többet veszünk el vagy tartunk meg magunknak. Szvámi Sivananda még tovább megy: bármit teszünk a mások előtti leplezés szándékával, az lopásnak tekintendő, mivel nem osztjuk meg a tulajdonunkat másokkal. Innentől kezdve akár az is lopásnak tekinthető, ha pl eltitkoljuk valamely képzettségünket, nehogy pl túlterheljenek bennünket feladatokkal a munkahelyünkön, családunkban stb...

A titkolózás rettentő sok energiát emészt fel és blokkolja az egyenes és nyílt kommunikációt - ami megint csak zavaros elme működéshez vezet. Próbáljunk meg úgy élni, hogy az felvállalható legyen és ne kelljen titkolózni! A mások tulajdona iránti vágyakozás feldúlja az elme békességét, függőséget teremt és fenntartja azt a téves feltételezést, hogy a boldogságunk annak a dolognak a birtoklásától függ. 

A jóga gyakorlása azt a felismerést szeretné közvetíteni, hogy a gazdagság és öröm forrása bennünk van, és nem is függ annyira a külvilágtól. Ahhoz, hogy még csak ne is vágyjunk mások tulajdonára, arra van szükség, hogy egyre mélyebben tudatosuljon bennünk az egész élettel való már meglévő egységünk,  tudatosuljon bennünk az a forrás, amelyből mindig erőt meríthetünk a továbblépéshez.

Meditáció alatt a legenyhébb sóvárgás, epekedés is kibillenti az elmét az egyensúlyából. Ezért ha meditálni kezdünk, próbáljuk mentálisan megerősíteni, hogy önmagunkban is teljesek és önmagunkon belül tökéletes nyugalomban vagyunk.


Felhasznált szakirodalom:

Szvámi Ráma: A jóga útjai. Hogyan válasszunk?Ursus Libris, 2010

Sivananda Jógaközpont: Sivánanda -kézikönyv a Meditációhoz. Ursus Libris, 2012.

Swami Kriyajanda (J. Donald Walters): A rádzsa jóga művészete és tudománya. Bioenergetic Kiadó Budapest, 2005.

A jógikus életmód 4. rész

Brahmacsarja: az érzékek feletti uralkodás

A brahmacsarja alatt gyakran a szexuális önmegtartóztatást értik, de valójában az összes érzék uralására utal. Ez azonban nem az érzékek elnyomását jelenti, hanem az energiák megfelelő mederbe terelését a meditáció sikeres gyakorlása érdekében. 

A jógafilozófia szerint a galaxisokat és a világot formáló és fenntartó kozmikus energia ugyanaz, mint a testben és az elmében folyamatosan vibráló energia. Ez a fantasztikus életenergia bennünk az, amellyel életet, embert tudunk teremteni. Ez az életenergia vagy egyetemes prána a durva fizikai szinten szexuális energiaként nyilvánul meg.

 A brahmacsarja nem feltétlenül jelent teljes önmegtartóztatást, inkább annak a megértése, hogy az érzéki energia szabályozása az elme erejének fejlesztését szolgálja. Úgy is gyakorolható, hogy szabályozottabb szexuális életet élünk, kerüljük a mértéktelenséget, és az elmét más örömforrások felfedezése felé tereljük, különösen olyan spirituális gyakorlatok felé, mint az önzetlen szolgálat, a spirituális éneklés, ima és meditáció.

A brahmacharya tehát nem cölibátust, hanem mértékletességet jelent, és nem a vágyak elfojtását jelenti, inkább a szexuális energia átalakításáról, átirányításáról van szó, amikor valaki kellő megértés és tudatos döntés alapján felfelé, a magasabb rendű elme működése felé akarja átirányítani ezt a teremtő energiát. A pszichológia ezt az átlényegítést szublimálásnak nevezi.

Amikor valaki megtanulja, hogy miképpen kell energiáját egészséges csatornákba terelni ahelyett, hogy hagyná a kielégítetlen vágyak gödrében pangani, vagy elfecsérelné pillanatnyi célok megvalósítására, az eredmény meggyőző: elégedettség,  örömteliség, dinamikusabb koncentrációs képesség,  érzelmi stabilitás, fizikai erő.

Valójában az élet legnagyobb művészeteinek egyike az, hogy irányítsuk és magasabb célok elérésére használjuk fel ezt az óriási teremtő energiát.  Az önmagunkra ébredéssel járó boldogság és béke pedig sokkal nagyobb bármilyen futó gyönyörnél

A brahmacsarja szó szerint azt jelenti, hogy Brahmanban, az egyetemes tudatosságban élünk.  Brahman a forrása az életnek, a fénynek és minden energiának, és a brahmacsarja megtanulja minden energiáját egyedül a Brahman megismerésére fordítani. Aki ezt a jamát gyakorolja, folyamatosan tudatában van a Brahmannak, az élet, a fény és minden létezés forrásának. 


Felhasznált szakirodalom:

(https://www.ayurliget.hu/pages/wiki/harmonia/31/).

Szvámi Ráma:A jóga útjai. Hogyan válasszunk?Ursus Libris, 2010. 

Sivananda Jógaközpont: Sivánanda -kézikönyv a Meditációhoz. Ursus Libris, 2012.

Swami Kriyajanda (J. Donald Walters): A rádzsa jóga művészete és tudománya. Bioenergetic Kiadó Budapest, 2005.

A jógikus életmód 5. rész


Aparigrahá: nem birtoklás és a felhalmozás kerülése 

vagyis tárgyak birtoklása utáni sóvárgáson való felülkerekedés.

A szó valódi jelentése az, hogy nem vágyunk többre, mint amire szükségünk van. A hasztalan tárgyak birtoklásában az a veszély rejlik, hogy a túl sok tulajdon ragaszkodást eredményez, ez pedig veszteségtől való félelmet, dühöt és féltékenységet szül. A ragaszkodás hosszú távon tehát szenvedést okoz. Az aparigraha helyes és őszinte gyakorlása elhozza az elme békéjét. 

A jógi érzése szerint a dolgok gyűjtögetése vagy felhalmozása az Isten és önmagunk iránti bizalmatlanság jele, s az abban való hit hiányát fejezi ki, hogy Isten a jövőben is gondoskodni fog rólunk. 

Az aparigrahá gyakorlásával a jógi annyira egyszerűvé teszi az életét, amennyire csak lehetséges, s a tudatát arra képezi, hogy ne érezze semminek a hiányát és ne szenvedjen semminek az elvesztése miatt. Hiszen mindaz, amire szüksége van, magától eljut hozzá a megfelelő időben. A jógi  kifejleszti magában azt a képességet, hogy mindig megelégedett maradjon, bármi is történik vele. Ezáltal tesz szert arra a belső békére, amely túlsegíti őt a világunkat betöltő káprázat és nyomorúság hálóján. 

Az aparigrahá gyakorlása megszünteti a félelmet és a ragaszkodást, elégedettséget biztosít, világosságot gyújt az elmében, az életnek pedig értelmet ad. Gyakorolj nagylelkűséget, adakozz bőkezűen, élj önzetlenül!

Felhasznált szakirodalom:

Szvámi Ráma:A jóga útjai. Hogyan válasszunk? Ursus Libris, 2010 

Sivananda Jógaközpont: Sivánanda -kézikönyv a Meditációhoz. Ursus Libris, 2012.

B.K.S Iyengar: A jóga új megvilágításban. Saxum kiadó. Hungarian translation: Pressing Lajos 1999, 2010

A jógikus életmód 6.  rész 

Saucsa: a tisztaság elve

(Swami Rama: "Saucha means cleanliness in mind, action and speech")

A saucsa a fizikai tisztasággal kezdődik, úgymint a környezeted tisztán tartásával, a rendszeres tisztálkodással és a test jó karban tartásával. Ez utóbbit úgy éred el, hogy testgyakorlatokat és pránajámát végzel, tiszta ételeket fogyasztasz és tiszta ruhákat viselsz. A mentális tisztaság önzetlen szolgálattal, a negatív érzelmek és gondolatok elengedésével, jó tulajdonságok kifejlesztésével, dzsapával (mantrák ismételgetésével) és szatszanggal (spirituális gondolkodású emberek társaságával) gyakorolható. A saucsa tudatos és elkötelezett gyakorlása segít a legnehezebb emberi érzelmektől való megszabadulásban, amilyen a féltékenység, harag, aggodalmak stb. Az elégedettség, nyugalom és a harmónia, a kedvesség és a türelem mind a mentális tisztaság megnyilvánulásai.

  • A test tisztán tartása

A hatha jóga különösen nagy figyelmet és energiát fordít a test és az elme tisztaságára. A test tisztasága igen fontos a jógi számára. Az önmagunk fölötti uralmat valójában nem kezdhetjük meg a fizikai tisztaság nélkül. A fizikailag tisztátalan személy mégis rákényszerül, hogy fokozott figyelemmel a testével foglalkozzon (ld viszketni kezd és vakaróznia kell, kiteszi magát kórokozóknak, élősködőknek és megbetegszik stb...), ami meggátolja őt fennköltebb észlelések elérésében - erre már nem marad rá energiája. A test azonban nemcsak akkor tisztátalan, amikor fizikailag kosz vagy más idegen anyag tapad hozzá, hanem akkor is, ha belsejébe természetellenes élelmiszerek kerülnek, és amikor nem tudja megfelelően eltávolítani magából a salakanyagokat. Ez utóbbira a hatha jóga változatos eszköztárat kínál ld kríják. A tisztaság a hatha jóga gyakorlásának lényegét adja, mivel a gyakorlás alatt fontos a méreganyagok és más fizikai tisztátalanságok eltávolítása és a testen belüli feszültségek, valamint az energiaáramlás akadályainak felszámolása. A hatha jóga nem annyira csak az energia növelésére, mind inkább azoknak a tisztátalanságoknak az eltávolítására összpontosít, amelyek meggátolják a spirituális alapjognak tekintett tökéletes erőnlét és sugárzó egészség elérését. A hatha jóga gyakorlásával tehát a fejlődés útjában álló akadályok elhárítása és a fizikai és mentális egészség tökéletesítése a cél.

  • Az elme tisztán tartása - jógikus mentálhigiéné

A saucsa tehát mind a test, mind az elme tisztaságát jelenti. A test megtisztítását viszonylag könnyű gyakorolni, de az elme megtisztítása őszinte türelmet és folyamatos erőfeszítést igényel (vö. 1-2-5-10 éven át tartó pszichoterápiák, önismereti sajátélmény terápiák stb...).Ha az elme megfelelő tisztaságát elértük, felkészültté válunk a belső utazásra - a meditációra. Ahhoz, hogy ezt az állapotot elérjük, az egyre tudatosabb életvezetés kialakítása mellett folyamatos éberségre kell szert tennünk. Ehhez a BUDDHI vagyis a megkülönböztető képesség megtisztítása a legfontosabb feladat. (A pszichoterápiában is a páciens ép, egészséges, önmagára reflektálni tudó, fejlődni vágyó énrészére építjük fel a terápiát, ezt az énrészt próbáljuk megerősíteni és minél hatékonyabb működésre bírni). Ha valaki tudatában van a gondolatainak, és megtanulja megkülönböztetni a tiszta és a tisztátalan, a hasznos és az ártó gondolatokat, ezzel belső erőre és magabiztosságra tesz szert. Ez pedig megerősíti az eltökéltségét arra, hogy megakadályozza a tisztátalan gondolatok magjainak a kicsírázását. Ha a megkülönböztető képességünk fejlett, és tudatára ébredünk annak, hogy a tisztátalan gondolatok csak még nagyobb kötöttségekhez vezetnek és akadályozzák a fejlődésünket, akkor ennek tudatában biztos, hogy a tiszta gondolatok áramlását fogjuk erősíteni. Ezzel tudjuk őszintén és állhatatosan fejleszteni a saucsát, a tisztaságot a gondolatainkban, cselekedeteinkben és beszédünkben.

  • Szív tisztasága

Jógikus értelemben a tisztaság nemcsak a fizikai és mentális tisztaságot jelenti, hanem a kötődésektől és a világi elme hiábavaló megszállottságaitól megtisztult szívet is. Az emberi szív akkor tisztátalan, amikor a saját természetétől idegen dolog után vágyakozik. Mi a szív és a benne élő Lélek termésezte? Szat, csit ánanda - jóság - öröklét - tudatosság - boldogság - szeretet. A világi dolgok iránti vágyakozás nem azért jelent belső tisztátalanságot, mert az evilági dolgok önmagukban tisztátalanok lennének (lehet-e bármit, amit Isten teremtett, lényegében nem szentnek tekinteni?) hanem azért, mert a lélek igazi és természetes birodalma túl van az anyagon, ez a spirituális világ. Amikor a szív megszabadult a belső tisztátalanságoktól, akkor az ember képessé válik átlátni az anyag fátylán és felfedezni mindenkiben a tiszta lényeget, amely egyben az ő saját lényege is - ez vezet a valódi, önzetlen, tiszta, feltételek nélküli szeretet és elfogadás élményéhez. Ld: indiai üdvözlés: Namaszkár ászana és kimondjuk, hogy "Namaszté": "A lelkem üdvözli a benned élő lelket" Ahhoz, hogy megtaláljuk a valódi nyugvópontunkat, a bennünk élő isteni szikrát vagyis az Önvalót, majd rajta keresztül Istent, - és teljesen mindegy, hogy hol keressük -, fontos, hogy a szívünkből kigyomláljunk mindent, ami idegen spirituális természetünktől.

  • Környezetünk tisztasága: Szatszang - társulás tisztasága:

A szatszang szó szerint "a bölcsek társasága" az egyik leghatékonyabb módszer a spirituális tudás elsajátításához és befogadásához. A szatszang összejövetelének helyszíne lehet bárhol, ahol imádságot és meditációt gyakorolnak és a hol a szentek és bölcsek jelenléte vagy szavai a legfontosabbak. Amikor az emberek összegyűlnek, hogy spirituális előadásokat vagy felolvasásokat hallgassanak, imádkozzanak vagy meditáljanak, erőteljes, minden jelenlevő számára igen jótékony hatású rezgés alakul ki. Az esemény békével és elégedettséggel tölti el az embert, miközben kinyitja a szívét és az elméjét. Keleten azt tanácsolják, hogy az ember keresse szent emberek társaságát, hallgassa beszélgetéseiket és tanácsaikat. Az ilyen emberek hallgatásakor vagy csak jelenlétében, illetve a spirituális írások olvasásakor kapott erő és energia felbecsülhetetlen értékű. (nem könnyű ilyen szent embereket találni, de azért ne adjuk fel a keresést.)

Spirituális fejlődésünk szempontjából tehát nem mindegy, hogy társaságban vagy egyedül, illetve hogy kiknek a társaságában töltjük el a (szabad)időnket. Minden ember tudatának rezgései bizonyos értelemben egyediek. Ha az ember válogatás nélkül vegyül másokkal, még ha nem is történik túl intenzív interakció, a rezgések kicserélődhetnek és ezáltal felhígul a személyes életáram (ez lehet kölcsönösen előnyös is, de lehet ártalmas is valaki számára). Más emberek rezgései, amelyek önmagukban nem szükségszerűen rosszak, mégis finoman zavarhatják az ember saját rezgéseit, a belső fejlődés sajátos vonulatát , (ld még TV, Rádió - milyen embereket nézel, hallgatsz végig - hatással vannak rád). Ha valaki kevés emberrel találkozik és még ezt a kevés találkozást is megpróbálja spirituális emberek társaságára korlátozni, akkor ez rendkívül üdvözítő a spirituális fejlődése szempontjából.. A jógik gyakran a teljes magányt választják a spirituális megnyílás bizonyos értékes időszakaiban. (ld egy elvonuláson vagy zarándokúton lehet, hogy nem igényled senkinek a társaságát) A minden szempontból megvalósuló tisztaság segít felszabadítani az elmét. A vágy alapvető hajtóerő bennünk, a vágyaink meghatározzák, mi felé irányítjuk az életünket. A jógával elérhetjük, hogy megtisztuljanak a vágyaink és a valódi, örök értékek megvalósítására irányulhassanak. Meditáció alatt tiszta szívvel forduljunk Istenhez és ajánljuk fel neki minden vágyunkat - ez egy módja a vágyak megtisztításának.


Felhasznált szakirodalom:

Sivananda Jógaközpont: Sivánanda -kézikönyv a Meditációhoz. Ursus Libris, 2012.

Szvámi Ráma:A jóga útjai. Hogyan válasszunk?Ursus Libris, 2010

Swami Kriyajanda (J. Donald Walters): A rádzsa jóga művészete és tudománya. Bioenergetic Kiadó Budapest, 2005.

A jógikus életmód 7. rész

Szamtósa - az elégedettség elve

Az elégedettséget a jógik gyakran a legfelsőbb erényként dicsérik.

A megelégedettség az elmének egy olyan állapota, amely nem függ a társadalmi helyzetünktől, az anyagi birtokainktól vagy a vagyonunktól. Egy koldus például ugyanolyan elégedett lehet, mint bárki más. Valójában néhány világról lemondott ember jóval elégedettebb a királyoknál, az elnököknél vagy a világ vezetőinél. Az emberi vágyakat hosszú távon sohasem elégíthetik ki a világi ragaszkodások, és ha egy vágy beteljesül, egy másik jelenik meg.

A valódi lényegünk: a lélek: boldogságtermészetű - a lélek alapvető természete a létezés öröme, ez mindennapi életünkben az örömkeresésben jelenik meg. Mivel azonban nem vagyunk tisztában valódi természetünkkel, vagyis hogy már magunkban hordozzuk a boldogságot, a létörömet, ezért kívül, önmagunkon kívül a külvilágban keressük a boldogság forrását és ha elértük a célunkat, - világi célok lévén - előbb utóbb telítődünk vele, megunjuk és új örömforrás, új cél után nézünk. Ezek a vágyak folyamatosan zaklatják és izgatják az elmét, amely így nem tud békében maradni, megnyugodni. A szantósa tudatos kifejlesztésével azonban minden körülmények között a nyugalom és a harmónia állapotában tudunk maradni.

A megelégedettség szót szabad összetéveszteni a tunyasággal és nem szabad, hogy az önfejlesztés és önkiteljesítés érdekében végzett erőfeszítéseink feladására ösztönözzön bennünket. Szvámi Véda 2012 júniusi programján kifejtette: az ötödik alapösztön (a létfenntartás, fajfenntartás, evés és alvás után) a fejlődés és kibontakozás ösztöne. A fejlődésünk célja mindig a boldogság elérése - vagyis azzal a céllal, annak reményében próbálunk fejlődni, kibontakoztatni magunkat mindenféle téren, hogy boldogabb, teljesebb, harmonikusabb életünk lehessen - a lélek örömtermészetű.

A céljaink elérése érdekében tett erőfeszítéseinket tekintve sohasem szabad önelégültté válnunk, mégis mindig elégedettnek kell lennünk - mondja Szvámi Ráma. Ha valaki őszinte erőfeszítéseket tesz a célja eléréséért és mégsem szüreteli le a várt gyümölcsöket vagy sikert, akkor is meg kell tanulnia elégedettnek lenni. A tanítványok gyakran kiábrándulttá és csalódottá válnak, ha nem érzékelik az előrehaladás jeleit. Emberi természetünkből fakad, hogy küzdünk bizonyos célokért és sokszor még az őszinte erőfeszítés eredményeként sem érjük el a kívánt céljainkat. A valódi elégedettségre való képesség ilyen élethelyzetekben mutatkozhat meg - vajon tudjuk-e élvezni magát a folyamatot? Másfelől pedig: könnyű elégedettnek lennünk, amikor minden jól halad az életünkben.

Az elégedettség nagy erény, amelyet kifejleszthetünk magunkban a mindennapokban is, tudatosan. Ha úgy állítjuk be a világhoz és önmagunkhoz való hozzáállásunkat, hogy az őszinte erőfeszítéseink szeretetből, kötelességérzetből és önzetlen szolgálatból fakadnak, nem pedig a tetteink gyümölcsének elvárásából, vagyis nem kifejezetten az eredmény reményében teszünk meg dolgokat, hanem odaadásból, kötelességtudatból, illetve mert élvezzük magát a folyamatot, akkor tud megjelenni az elégedettség. Az elégedettség minden jóllét alapja és felbecsülhetetlen érték. Az elégedettség a legnagyobb vagyon amelyre csak szert tehetünk és amely megszabadít minden szorongástól és nyugtalanságtól - hiszen tudod, hogy önmagadban teljes vagy - Szvámi Ráma.

Az elégedettség és a valódi boldogság nem külső tárgyakban található, hanem belül. Az elégedettség békességgel és az élet teljességével ajándékoz meg bennünket. Ez azt jelenti, hogy elfogadjuk az életet úgy, ahogy alakul és bármilyen körülmények adódjanak is, boldogok vagyunk. Ahogy a bölcs Patanjali mondja: "Bármi jön, jöjjön, szívem belsejében mindig boldog vagyok." Aki elégedett, az örömmel és kötelességtudóan végzi feladatait és mindig másokat szolgál -mondja Szvámi Sivananda. Az az ember, aki nem elégedett, nem tud odaadó szolgálatot végezni - mindig azt lesi, firtatja, hogy a másik ember miért tart előrébb, a másikat miért szereti jobban a guru/főnök stb. stb Az életben elért sikeredet ne a tulajdonod, a pozíciód vagy értelmed alapján ítéld meg, hanem az legyen a mérvadó, hogy mennyire szabadultál meg a világi vágyak hajszolásától. - Mondja Szvámi Sivananda

Az elme csak akkor lehet összeszedett és tiszta, ha felszabadult a világi vágyak és a beteljesületlenség miatti csalódottság nyomása alól. Amikor elégedett vagy, nem panaszkodsz, nem sóvárogsz az után amid nincs és nem befolyásol, hogy mások mit gondolnak vagy mondanak rólad. Az összehasonlítás, a versengés és a féltékenység érzései mind az elégedetlenségből táplálkoznak. Az elégedetlenség megmérgezi az életedet. A szétszórt elme mindig elégedetlen és folyamatosan külső tárgyakban keres enyhülést, amelyek nem vezethetnek tartós boldogsághoz- hiszen az anyagi világ jelenségei, alapvető természetüknél fogva mulandóak.

Minden világi vágy megvalósulásából fakadó öröm csupán a szív alapvető természete, a lélek boldogság természete miatt lehetséges.A belső örömképesség megléte nélkül lehetetlen lenne a külső kiteljesedés. Ha azonban tapasztalatot szerzünk erről az eredendően bennünk lakozó belső erőforrásról és tudatosítjuk, hogy az öröm igazi forrása önmagunkon belül van, képesek vagyunk minden - a külvilágban tapasztalt dolgot - ártatlanul, az öröm belső tudatosságának visszatükröződéseként élvezni. A lelki és fizikai tisztaság a külső vágyak hajszolásától való felszabadultságot jelenti annak felismerésében, hogy már mi vagyunk a minden. - a megtisztulás, lelki tisztaság tehát azt jelenti, hogy az anyagvilág csábító illúziótól már megtisztítottuk magunkat és felismerjük, hogy alapvető természetünk maga az öröm - vagyis a lélek önmagára ismer.

A örömet nem érdemes kihelyezni a távolba, hogy majd ha ez vagy az bekövetkezik, akkor fogok tudni örülni. Az öröm mindig közvetlenül itt és most van jelen.

A jóga testtartásokat is "próbáljuk meg" örömmel végezni: a gyakorlás előre haladtával egyre finomabban rá tudunk hangolódni testünk ritmusára, szükségleteire, így idővel minden ászana és minden tudatos pránajáma - lélegzetvétel a tisztuláshoz és felszabaduláshoz vezető lépéssé válik.


Felhasznált szakirodalom:

Sivananda Jógaközpont: Sivánanda -kézikönyv a Meditációhoz. Ursus Libris, 2012. 

Szvámi Ráma:A jóga útjai. Hogyan válasszunk?Ursus Libris, 2010

Swami Kriyajanda (J. Donald Walters): A rádzsa jóga művészete és tudománya. Bioenergetic Kiadó Budapest, 2005.

A Jógikus életmód 8. rész

Tapasz : önszabályozás, önfegyelem

A tapasz célja az elme megerősítése olyan dolgok végzésével, melyek odafigyelést és erőfeszítést igényelnek, illetve azok elkerülésével, amelyek a könnyebb ellenállás irányába történő sodródást jelentenék. Az elme olyan, mint egy izom. Az izom csak akkor erősödik, ha önnön kényelmi zónáját túllépve - ilyen értelemben önmaga közvetlen jólléte ellen dolgozik. Hasonlóképpen, az elmét is dolgoztatni kell ahhoz, hogy megerősödjön.

Háromféle tapasz létezik: testi, verbális és mentális.

  • Testi önfegyelem: a böjtölés, ászana gyakorlás, a fizikai nehézségek vagy kényelmetlenség elviselése.

  • Verbális tapasz a csend gyakorlása (mauna), valamint a beszédnek kizárólag építő és igaz szavakra való korlátozása.

  • A mentális tapasz formái a negatív gondolatok pozitívra cserélése, a harag és gyűlölet leküzdése, a panaszkodás kerülése, a sértés és bántás elviselése anélkül, hogy viszont-agresszióval válaszolnánk, valamint a nyugalom gyakorlása.

Hatalmas tapasz, ha megértéssel és hittel szembenézünk az élettel, annak minden tökéletlenségével, korlátaival és hibáival együtt. A meditáció - a rendszeres, céltudatos, elmélyült meditációról van szó - a tapasz legmagasabb rendű formája. Jótékony hatásai - többek között az egészség, a koncentráció, az állhatatosság és a nagy akaraterő - felbecsülhetetlen hozadékai a meditáció során gyakorolt és általa megerősített önfegyelemnek

A tapasz annyit jelent, hogy a jógikus célunk érdekében hajlandóak vagyunk kilépni a komfortzónánkból. Mikor célt tűzünk ki magunk elé, feltehetően az elvárás mozgat bennünket, hogy a cél elérésével valami jóban részesülünk. A jógában a cél a belső szabadság, illetve az ehhez vezető lépcsőfokok következetes és kitartó megmászása. A belső szabadság elérése érdekében csapongó elménk zavaros, gyakran sehova nem vezető, sokszor pedig önkárosító gondolat-kép-érzelem áramlatait egyetlen irányba kell terelnünk, vagyis szabályoznunk kell a cél érdekében.

A tapaszt gyakran félreértik, és a test sanyargatásának, valamint túlzott önmegtartóztatásnak vélik. Sokaknak a szöges ágy és a szőrcsuha jut róla eszébe. Ez azonban kínzás, egyáltalán nem tapasz. A Bhagavad Gitában az úr Krsna világosan kifejti, hogy a jóga nem azoknak való, akik a testet elkényeztetik, sem azoknak, akik a testet kínozzák. A tapasz szó szerint azt jelenti: ami az isteni tüzet gerjeszti. Ez a hő azokban lobban fel, akik telve vannak spirituális lelkesedéssel és égető vággyal a szamádhi elérése iránt. Azok a cselekedetek alkotják a tapaszt, amelyek növelik ezt a spirituális lelkesedést. Az érzéki élvezetek hajszolásától mentes egyszerű élet, a rendszeres böjtölés, a jóga tudományával való foglalatoskodás, felebarátaink önzetlen szolgálata képességeink szerint: ez mind-mind tapasz.

Az elme az érzékek útján fejezi ki magát. Az öt finom érzék a hallás, ízlelés, tapintás, szaglás és a látás azok a finom csatornák, amelyeken keresztül az ember felfogja a világot. Az öt durva érzék (száj, végtagok, kiválasztás és reprodukció szervei) azok a csatornák, amelyeken keresztül az ember kifejezi magát a külvilágban. Ha nem képezzük és szabályozzuk megfelelően ezeket az érzékeket, akkor nem tudunk megfelelően kommunikálni másokkal, illetve nem tudjuk céljainknak megfelelően begyűjteni az érzékszervi információkat, és nem tudjuk célszerűen kifejezni és végrehajtani. A tapasz segítségével megtanulunk uralkodni önkifejezésünkön és az érzékelésünkön. Ha az érzékek fegyelmezetlenek, megzavarják az elmét, de a tapasz segítségével rászoktatjuk az érzékeket a megfelelő működésre. A tapasz abban segíti az elmét, hogy ne legyen szétszórt a külső ingerek miatt. A fegyelmezett elme képes feltérképezni a mélyebb síkokat és nem válik zavarodottság forrásává. A test sanyargatása vagy önmagunk kínzása értelmetlen a tapasz szempontjából.

A tapasz, vagyis önfegyelmezés nem túl népszerű szó Nyugaton. A nyugati ember számára az elégedett életet az jelenti, ha életünk tele van zsúfolva úgynevezett jó dolgokkal: jó filmekkel, szép ruhákkal, a legfinomabb ételekkel, a legmárkásabb kocsikkal. Ezek a dolgok, mivel mindig újabb vágyakat szülnek, illetve mindig összehasonlítgatás alapjait képezik, pont elrabolják elégedettségünket. Minél több olyan dolog van, ami elvonja a figyelmet, az ember annál üresebbnek érzi a szívét. Szükség van arra, hogy kigyomláljuk, kilökjük életünkből azokat a figyelemelvonó dolgokat, amelyek a reklámplakátokból, médiából ránk zúdulnak. A nyugati ember számára az jelentheti a szabadságot, amikor korlátozásoktól mentesen, csakis az érzéki élvezeteknek hódolva élheti az életét, kötelezettségektől, felelősségtől mentese

Patanjali azt mondja, hogy az energiáknak a külső anyagi világról a belső lényeg felé való átirányítása az emberben lappangó bizonyos finom képességeket, vagyis sziddhiket fejleszt ki. Amikor ezek a képességet már nem szóródnak szét és fecsérlődnek el az anyag homokján, hanem az önmagát teljes mértékben kormányozni képes elme révén összegyűlnek, és egyetlen pontba irányulnak, a jógik állítása szerint aligha van olyan dolog, amire az ember ne lenne képes. Annyi bizonyos, hogy az Önvalóban megtalált kiteljesedés jóval nagyobb annál, mint amit egy olyan elme lenne képes találni, amely azt képzeli önmagáról, hogy önkorlátozás és külső regulák láncainak letépésével szabaddá válik miközben féktelenül összevissza szaladgál az érzéki élvezetek labirintusában.

A jógi minden cselekedetének szándékosnak kell lennie. Azzal az érzéssel kell ülnie, hogy testét pihenés céljából helyezi el és nem egyszerűen csak beleroskad egy székbe. Mindig azzal az érzéssel kell mozognia, beszélnie, ennie stb., hogy ő a saját maga mestere, gazdája és soha nem azt érezve, hogy teste úgy száguld vele, mint egy autó lefelé a hegyoldalon, amikor a fékjei hirtelen meghibásodtak.

Amikor leülünk meditálni, elménket fegyelmezzük a helyes viselkedésre. Ne engedjük, hogy magával ragadjon minket csupán azért, mert így akarja, mert ez a szokása.

A hatha jógában minden mozdulatunkban nagyon megfontoltnak és harmonikusnak kell lennünk és mindegy, hogy mennyire komplikált az a mozdulat. Az önfegyelmezés, amely távolról sem jelent komor viselkedést, valójában a tökéletes belső elégedettség velejárója.


Felhasznált szakirodalmom:

Szvámi Ráma: A jóga útjai. Hogyan válasszunk?Ursus Libris, 2010

Sivananda Jógaközpont: Sivánanda -kézikönyv a Meditációhoz. Ursus Libris, 2012.

Swami Kriyajanda (J. Donald Walters): A rádzsa jóga művészete és tudománya. Bioenergetic Kiadó Budapest, 2005.

Jógikus életmód 9. rész

Szvadjája - spirituális írások tanulmányozása, társulás

Amikor spirituális írásokat tanulmányozol, ráhangolódsz a szerző tudására és bölcsességére. A szavak a közeli társ szerepét tölthetik be, nehéz időkben pedig eszményi tanítók. Olvasd szentek vagy szent emberek szellemi tanításait spirituális érdeklődésed életben tartása és az elme pozitív gondolatokkal való táplálása végett. Válassz ki egy felemelő művet, próbáld minél alaposabban megérteni, amit olvastál, és ültesd át a mindennapok gyakorlatába. A szvadhjája a mantrák ismételgetését is magában foglalja.

A szvadhjája emelkedetté teszi az elmét, eloszlatja a kétségeket és kigyomlálja a negatív gondolatokat. Emellett új spirituális benyomásokat teremt, segíti a koncentrációt, ösztönzi és erősíti a hitedet, és tisztasággal tölti meg az elmét.

Kép: Swami Rama könytára a Sadhana Mandir Trust-ben

Szvámi Ráma szerint a szvadhjája az önvaló felismeréséhez vezető tanulási folyamat, amelynek két dimenziója van, és nem egyszerűen a nagy bölcsek vagy a szent iratok tanításainak a tanulmányozását jelenti. A bölcsek kijelentései ösztönöznek és támogatnak minket a gyakorlásunkban, de a saját gondolataink, érzelmeink és tetteink tanulmányozása a valódi tanulás. A szent iratok és a többi spirituális könyv segítik a tanulót, higgyen a megvilágosodás útját megjárt sok nagyszerű bölcs és jógi a közvetlen tapasztalatát osztja meg velünk. Ez a tudás nagyon hasznos, különösen akkor, ha akadályokkal kerülünk szembe az úton.

Ám az iratok puszta tanulmányozása olyan információ, amely nem valódi tudás, hanem csak részleges ismeret. Intellektuálisan nagyon sok mindent tudunk, de ez mégsem oszlatja el a tudatlanságunkat. Önmagunk tanulmányozása, vagyis a külső és belső folyamatok vizsgálata által azonban közvetlen tapasztalatokra teszünk szert, és ez eloszlatja az avidjá, vagyis a tudatlanság sötétjét. A nagy bölcsek és jógik megosztják a gyakorlati tapasztalataikat a követőikkel, és ezeknek, a tapasztalatoknak az ésszerű elfogadása egy magasabbrendű állapothoz, az intuíció forrásához vezet. Ekkor felfakad minden tudás legtisztább forrása és megértjük az életet és az élet célját. De csak annak számára fog az Önvaló valódi ismerete feltárulni, aki megtanulta alaposan tanulmányozni a saját belső állapotait.

Felhasznált szakirodalom:

Szvámi Ráma: A jóga útjai. Hogyan válasszunk? Ursus Libris, 2010

Sivananda Jógaközpont: Sivánanda -kézikönyv a Meditációhoz. Ursus Libris, 2012.

Jógikus életmód 10. rész.

Isvara pranidhana - Istennek való önátadás elve

rövidesen elkészül....